ne keress

hiányzol. az jutott az eszembe, hogy talán hatásosabb lett volna ha először azt mondom szeretlek. bár a sorrend már úgyis mindegy. neked egyik sem jelent túl sokat. vagy tévedek? ha szükség van, te menekülsz. ha szeretlek, pont. azt mondod hallani akarod de bedugud a füled. beszéljek, de rám se nézel. látni akarsz, de el se jössz. hiányzom, de mást ölelsz.
Fázom, de a te kabátod már más szívet melengeti. Szeretsz, néha elejted ezt a kenyérmorzsát is. kár hogy reggelre felzabálják az éhenkórász madarak...ölelsz, de reggelre már felejtenéd ki vagyok. tévedek. mondanád. igazad is van. nem akarsz, és mégis. hiszed hogy ez jó.hiszel. én meg gyászolom a mosolyokat, az esti kupakos üzenetet vagy a mozgó csillagokat. hajnali lángos és hideg fuvallat. betakarlak mert kabátban is fázol. a horkolásod már az altatóm. a kacajokat és a kósza megfogom a kezedet. sötét van. itt lehetnél. nevethetnél.
Megharaphatnád a fülem.
Belesuttoghatnál a nyakamba.
Hideg ráz és libabőr.
és csak még annyi: szerethetnél.

Nevettem sirtam biztam csalodtam

Elveszett lelkek. Vajon egymasra talalnak?
Mar erzem is ahogy osszetorom a fejem felett a tanyerokat. A szilankok az arcomat karcoljak de legalabb erzek.
Soha nem volt panaszom arra, hogy ne lennenek... Arra inkabb hogy tulzott szamban zaklatnak.
Ha egy csettintesre eltunnenek.... De nem.
Aztan elsuhan az auto. Leesik az eso. Es letornek a felesleges agak.
En meg meg mindig kint ulok a reten. Egyedul.
A szel meg mindig fuj... De felszabadit ahogy a hajamba kap. Mintha o is buntetni akarna. Megertem.
A nap se sut mar ... Valami elriasztotta. Talan a vihar, vagy az ej.
A madarak is elhallgattak, felnek vagy csak dontottek.
Dontenem kellene. Mindig. Minden percben. De keptelen vagyok erre.
Hibaztam. Felismertem. Elfogadtam. De nem tudom megvaltoztatni. Nem tudok mindent feldolgozni. Es nem tudok alkalmazkodni. Mas vagyok mint aminek latnak.
Erosnek kepzelnek, de kozben egy szettort lelek vagyok.
Nem miattad. Talan miattad sem ... De valaki miatt az lettem es meg nem sikerult osszeragasztani. Sokan probalkoztak vele...sajnalom, hogy nem ment. Tudom, hogy akartad.
Rostellem, hogy magammal rantottalak. Teged. Teged nem. Te elmenekultel. Talan helyesen is cselekedtel, vagy te is osszetortel es felsz, hogy torott a torottet nem ragaszthat? Megertem. De faj. Ezt megerted? Vagy nem is erdekel ? Legyen.
Hallottam, hogy szeretsz jatszani. Azt en is. Mondjuk nem ugy mint te... Masok erzeseivel. Velem. De valamivel igen. Veled egyutt, de nem veled. Az fajna. Neked. Na meg nekem.
Bantottalak. Nagyon. Nekem is fajt. Neked talan jobban... Sajnalom-mondtam. Sokat. Igy gondoltam . ereztem . de ez nem magyarazat-mondtad. Es en ezt nagyon jol tudtam.
Eluldoztelek. Feltem.
Befogadtalak. Biztam.e
Hittem. Csalodtam.
Nevettem. Sirtam.
Ha visszatekerhetnem... De hova ? Hova a sok kozul ?
Megfaradt lelkek vagyunk egy kovethetetlen vilagban.
Sajnalhatom, de nem lesz jobb.
Ezert tagadom.
Hiszed vagy sem.
Legy jo.
Most es mindorokre.
Szeress, hogy szeretve legyel. Mert csak ugy teljes az elet.
Addig minden amire azt hiszed hogy elet csak egy resze....

aprobb kis szosszenet

Ma az eg is szomoru. Az olaj is menekul. A palacsinta leeg, a fa nem eg. Es az emberek .... Ok sem tul vidamak. Az utcan setalok es szemben velem sok ember. Mind-mind olyan boldogtalannak tunik. Vajon csak azert mert elmelkedik es eppen nem a szep dolgokra gondol, vagy tenyleg nem szokott mosolyogni ? Annira erdekesek ezek a dolgok. Ha szomorkodni latsz egy embert nem jut eszedbe vajon mi okozhatta ezt ? Es amikor az oregbacsi sok taskat cipel... Nem akarsz segiteni rajta.  ? Ma a dolgok a fejuk tetejere allnak. Az olaj kiugrik a serpenyobol es megszokik. A busz ajto kinyilik majd az orrunk elott becsukodik. Ugy dont ma nem enged utjara minket. Legalabbis nem ugy, ahogy szokott. A fa raugrik a parazsra de kioltja azt is. A szamra mosoly huzodik de lassan kialszik az is. Ilyenek az esos hetkoznapok.
A busz ablakon kukcskalok kifele... Az esocseppek versenyt futnak. Az nyer aki elobb er az ablak aljara es ugy is tunik el, mint a kamfor. Kiszemeltem egyet. Moat neki szurkolok. Eddig o volt a leggyorsabb, de most hirtelen megall mind majd elindul szepen lassan a tobbi. O nem. O csak all es bosszankodik. Konnyu ezt is a napra fogni...
Az ut szelen egy gyonyoru lany varja a hazafuvart. Esernyovel a egyik kezeben, oriasi bevasarloszatyrokkal a masik kezeben. Mar csak par perc es mwg is erkezik a fuvar, de elotte meg elhalad elotte egy kocsi, lagalabb 120-szal, sarpacakat hagyva maga utan a lany ruhajan. Bosszankodik. Miert vele tortenik ? De aztan megjon a fuvar es o csak a napra fogja.

tombolo lelkek

A foldnek vizre, esore volt szuksege... Hat megkapta.

Hallani meg az imenti dorgeseket melyek visszhangja meg el a fulekben,  de mostanra mar messze jar ...
Latom a villodzo fenyeket, es tudom szemem marmar hozzaszokott az elozo villamlashoz, azonban a feny mar allandova valt....
Par perccel ezelott hajamba kapott a szel es tepte es cibalta, rangatta es huzta.... De mostanra mar csak a hatamra hullik....
A fakat kicsavarta a szel.
A cserepeket lehordta...
A leveleket szetfutta es a hajakat is megcibalta.
A viragokat kiszakitotta a foldbol es szetdobalta az uton.
Uttorlaszkent fakat csavart ki, s dontott az utakra.
Szantofoldeket gyujtott es embereket razott...
De a vihar lecsendesult.
S mily pusztitasokat hagyott maga mogott egy artatlannak velt vihar... Milyen eros es pusztito lehet amirol azt hiszed szukseges. Vegigsetalok a parton, ahol elotte szerelmesparok setalgattak kezenfogva a naplementeben. De most.... A letordelt agaktol es a szethordott levelektol/tormelekektol meg a jardat sem latni.  Mar csak az emleke maradt a kacajoknak es a szerelmes csokoknak... Felismerhetetlensegig torzult minden ami elotte szemet gyonyorkodteto volt.

Igy van ez a lelekkel is. Persze, csak hagyd hogy megteljen a lelket szemetekkel es csak akkor uritsd ha muszaly .... Na ez az ami igazan tud fajni. Mindig is az a tipus voltam aki mondogatta hogy engedd el , ne hagyd hogy felemesszen, nem tehet tonkre de en sosem engedtem el.
Ha valami szivenutott eltemettem es mikor egyedul voltam eloastam... Na ez az amit nem szabad. Nem fulladhatsz bele a konnyeidbe.

Ma beallt a vihar elotti csend.
Pattanasig feszult a hur.
Vajon nekikezd? Vagy meg huzza az idot?
Persze.
De mar erezni a szelben,
S az illatban amit magaval hordozott.
Ahogy a fuben vibraltak a viragok,
Ahogy a lombkoronat razta a szel.

Aztan csak a csend .
A vihar elvonult.
Ma masra csap le.
De vajon kire ?!

ajtó

Tudjátok az élet ... Na az kibaszottul kemény. Mi már sokkal kevésbé. Van úgy hogy egyes napokon úgy érzed az életedből már nem sok hiányzik hogy tökéletes legyen ? Na ezzel vigyázz fiam mert ha ezt az élet látja, biztos lehetsz benne hogy keresztbetesz neked. Vagy elvesz valamit tőled. Hogy hogyan küszöböld ki ezt a helyzetet ? Sehogy barátom. Ez az élet. Azt kell megtanulnod, ha mögötted bezárul egy ajtó, SOHA nem szabad újra kopogtatnod vagy becsöngetned rajta. De ha már mégis megtetted, használd ki azt a pár mp-et és húzz el onnan a francba. Bezárult ajtón nem kopogtatunk. És nem hagyunk nyitva sokáig ajtókat. Vagy bemegyünk vagy kint maradunk. Döntenünk kell! Meg kell adnunk a lehetőséget annak hogy új ajtók is kinyilhassanak. Mert egyszerre nem nyílik ám ki az összes. De nem ám. Azt gondoltad hogy majd tárva nyitva állnak előtted az ajtók megmutatva mi vár rád ha belépsz és te majd hónapokat töltesz el azzal hogy dönts?  Ez még nem a mennyország... Az csak a neheze után jöhet. Előbb szenvedj meg érte. Így igazságos, nem de ?
És ha úgy érzed hogy igenis  megszenvedtél érte de az élet még mindig nehéz döntések elé helyez, ne feledd ez tesz téged különlegesen erőssé. Nem most, de később biztosan. Tudom milyen érzés ott állni egy ajtó előtt és azon gondolkodni hogy mitörténik ha becsukom. Tudom , mennyire szomorú is tud ez lenni. Tudom, mennyire tud fájni. Sorra venni, mit veszítesz ha becsukódik. Lelkileg és fizikailag is...
Aztán azt is tudom milyen amikor tudod hogy be kell csukni , de nem vagy rá képes..
De persze azt is tudom, milyen amikor állsz az ajtó előtt. A csukott ajtó előtt. Amin kopogtatsz, de nem nyitnak ajtót. Csak résnyire nyitja , épp amennyire a retesz engedi. Kikukucskál és nem tudja eldönteni, hogy mit is akar. Te meg állhatsz az ajtó előtt és várhatsz...
Súghatok valamit ?
Te egy ajtóra koncentrálsz és csak arra figyelsz. Minden egyes porcikáddal azt lesed mikor kattan a zár, de ezért nem veszed észre azt amikor a szomszéd kitárja ajtóit, hogy bemehess.
Veszélyesek az ajtók.
Az sem könnyű eset ha bemész, de nemtudod hol kötöttél ki, vagy mibe kezdtél bele. Hogy mi lesz ha továbbmész, vagy ha elesel.
Veszélyesek a sötét ajtók.
De néha veszélyesebb a tartalom.
Nincs előírás, nincs figyelmeztetés. Csak a sötétség és Én.

Ilyen egy gyásznap

Tegnap este talakoztam valakivel aki igazan megfogott. Nem a kulseje miatt, nem is a megjelenes... Nem a kisugarzas vagy a belso ertekek... Csupan a korulmenyek. Azok hatottak meg. Amikor meglattam ledobbentem es azt kerdeztem magamtol halkan, miert ? Ismerve magamat, kislanyos zavaromban tovabbmentem de vissza-vissza neztem. Mit tegyek ? Tehetek barmit is ? Ez jart a fejemben. Aztan azon agyaltam milyen lehet neki. Mit erezheztett ugy egy oraja. Vajon megbanta amit tett ? Lassan setaltam es kozben ra gondoltam.
Pedig meg csak nem is szeretem oket. Lustak es rusnyak. Es szeretetehesek akarcsak en. Minek nekem megegy magam melle? De. Ugy dontottem, hogy azt a macska holttestet amit lattam, meg kell gyaszolnom. Talan nem ma, nem holnap es nem is jovoheten, de egyszer meg kell , egyszer meg fogom gyaszolni. Olyan vedtelennek tunt , artatlannak. Mint a ma szuletett baranyok. A feherebbikbol, de nem am a feketebol. Ilyen lehet egy gyasznap. Sajnaltam. Ugy oszinten.

bizalom ide vagy oda

Vajon az esetek hány százalékában történhet meg, hogy az interneten olyan személlyel ismerkedsz meg, aki később bántalmazna, elrabolna vagy kihasználna ?
És ha ez meg is haladja az 50 százalékot ( bár erről fogalmam sincs. persze akár utána is nézhetnék, de ez most nem olyan létfontosságú ) miért nem retten meg a fiatalság tőle ?
A filmekben annyi meg annyi halálesetet boncolnak, pont amiatt mert egy személy más személyazonosságát veszi fel, és másnak adja ki magát.... mégsem ijedünk meg.
Én sem.
Annyi meg annyi barátság szövődik az interneten keresztül. Barátság. Vagy legalábbis annak indul.
Az, hogy mi lesz belőle, mindig csak rajtunk múlik.

De tegyük fel magunknak a kérdést, mennyire bízhatunk meg egymásban ?
Meddig mehetünk el, ha azok a barátaink akik mellettünk álltak, hátat fordítanak és elhagynak ?
Csak elsétálnak.
És nem néznek vissza.
Minden lelkiismeret furdalás nélkül faképnél hagynak.
Egyedül.
Magadra.
A szarban.

Mit kell tennünk, hogy elnyerjük egy másik ember bizalmát ?
Aztán ha elnyertük, hogyan védjük?
Mert törékeny.
Mint a váza, amit tegnap vett a nagymama.
Vagy a kristálypohár, amit az üvegszekrényben őriz a fukar hölgy.

És én hogyan vesztettem el ? Hogyan törtem el ?
Ne beszéljünk rólam.

Mi történik akkor amikor valai elejti a másik bizalmát és az összetörik.
Jobb esetben semmi.
Harag.
Elválás.
Sírás.
Esetleg ennél is rosszabb.

Ez nem játék. Vigyáznunk kell egymásra. A bizalmunkra. Nem adhatjuk csak úgy oda mindenkinek.
De ha valaki odaadta neked, te becsüld meg és ne törd szét.
Nem mindenkitől kapod majd meg.

Vigyázz rá.
Kincset fogsz a kezedben.!