Polaroidok és egyéb Simon Márton okosságok

Újra itt...
Nos .... csodálatos barátnőm , bevállalt egy baromi nehéz projektet , miszerint minden egyes nap megkeresi a napban a JÓT és - esetleg lefényképezi - közzéteszi. Elgondolkodtam hogy ez vajon mennyire okozhat kihívást az ember számára és rájöttem hogy NAGYON. 
Tegnap elmentem biciklizni és ahogy gurultam , tekertem , szembe jött velem  pár - igen nagyon - barátságos szerzet. Tekerek a bicikliúton , ő kétlábon hasít felém , szemezünk , hát gondolom magamban - én ugyan arrébb nem megyek kisanyám - mire ő mély pillantásokkal közli velem - akkor ütközünk te mocskos biciklista - hát akkor JÓ. 
Végül persze én adtam meg magam...
Aztán ma ... gazdagodtam ám az élményekkel... mindennap megerősíti az emberiség a mély fájdalmamat , és csalódottságomat. Egy - fuxos , ilyen - olyan nagy márka , iphone , swag sapka - gyerkőc ossza az észt - alpári módon - a telefonba hogy nem beszélhet így vele senki. Hát mondom , jolvan , ahogy érzed.

Tehát tervbe vettem hogy mindennap megkeresem a napnak azt a pontját amiért érdemes volt felkelni , és ha ez lehetséges megosztom veletek. Nem lesz könnyű dolgom , de szeretem a kihívásokat.
Evezzünk másfajta vizekre.

Ismeritek azt az érzést amikor találsz egy könyvet , amivel egy húron pendülsz ?!

Ráhangolódsz.
Belemerülsz.
Egyesülsz vele.

 Simon Márton - Polaroidok

 Valami fantasztikus . Egy remekmű ... azonban nem verseskötetről , regényről beszélünk , az író egy új típust teremt. Csupán a mindennapi életből kiragadott mondatokat szedte össze , életérzéseit , gondolatait fogalmazta meg a műben. Elképesztő mire képes egy szó , szószerkezet , mondat. Hogyan és mennyire hat a lelkünkre , agyunkra...

 196. Képzeld el hogy kitekered egy madár nyakát , aztán eléd áll és elmondja milyen érzés. 

Hihetetlen. 
Most gondolj bele.
Képzeld el.
Libabőr...

72. látod , ez lesz belőled is , szavak , pedig tényleg hiányzol

202. a szeretleken nagyjából azt értem , hogy hiányzol , akkor is , ha itt vagy

206. már nem megy , csak nézem mozdulatlan kezeim a fehér fényben

230. A felejtés 101 legfontosabb trükkje

Szóhoz sem jutok. Aztán...

Ezzel kívánnék én jóéjszakát , jóreggelt , és szép napot!

"Először is képzelj el valami egyszerűt. Képzeld el, ahogy a szemedbe süt a nap, ahogy égeti az arcod, vagy csak épp kellemesen melegíti. Mindegy. A lényeg, hogy képzeld el a ragyogást. Érezd. Aztán képzeld el, mondjuk a fázást. Egy szál pólóban kinn az erkélyen, már elszívtad a cigit, sötét van, négy emelet magas sötét, a tetején állsz, és nem mész be. Képzeld el a remegést. Ahogy a szádba harapsz, hogy ne remegjen. Aztán képzeld el, ahogy másvalaki harap a szádba. Remegve. Képzeld el a forró lehelletét. Érzed a szája szélén az izzadságot. Képzeld el ahogy visszaharapsz. Ezután képzelj el valami illatot. Valami egyszerűt. Nem annyira személyeset, mint a forró olajjal keveredő cigaretta szaga – krumplisütés közben. Képzelj csak símán hagymát. Legyen hagyma. Szívd mélyen le. Képzeld el az abszurd módon sós tengert, ahogy ölelget, ahogy lelassít, mikor belegázolsz. Képzeld el, ahogy marja a torkod a szénsav. Képzeld el az aluljáróban alvókat, hogy mikor fürödtek utoljára saját fürdőszobában. Képzelj el egy tükör előtt álldogáló, meztelen, gondolattalan férfit. Képzelj el egy csokor kékre festett, tönkretett rózsát. Képzeld el a gangeszt, a kedvenc zenédet – be ne kapcsold, csak képzeld! – ahogy valaki végignyalja a nyakad, képzelj el havat, éhséget, hozzádérő homlokot, egy teli hamutálat, narancslé ízét. Képzeld el – emeld föl az arcod – képzeld el, hányan ébrednek fel, épp ebben a percben. És hányan fekszenek. Képzeld el, hányan sétáltatnak éppen kutyát, hányan sírnak, hányan esnek el, hányan fáradnak el. Hányan csókolóznak. Hányan gyújtanak rá. Hányan állnak színpadon. Hányan símogatnak, ütnek, nevetnek, pisilnek. Hányan halnak meg. Képzelj el egy húszéves amerikai gyereket, akinek épp most, az orra előtt robban fel egy repeszgránát. Képzeld el a magát hánytató szomszédlányt. Képzelj kora reggeli eget, párás esőerdőt, szeles kősivatagot. Születést. Sajtburgert. Várakozást. Karmolást. Szerelmet. Röptükben alvó madarakat. Jó éjszakát!”