pandaa: Kedves Élet !

Két mód van arra hogy nyugodt legyél , és lelki békében élj és ez sosem egyszerű.

Megpróbálod hátra tuszkolni az agyad egyik kisebb szegletébe , ahonnan már nem is láthatod és előveszel valami nagyon intenzív gondolkodást igénylő munkát ami lefoglal addig amíg azt be nem fejezed és újra elő nem kecmereg a drága BAJ....
vagy.... egszerűen megoldod. Mi sem egyszerűbb ennél , nem igaz ?! Naná! Ülj le , gondold át , oldd meg!

Ha arra vágysz hogy körülötted minden megszűnjön , ne legyenek emberek és nem legyenek idegesítő zajok , igen nehéz feladatod van..... Tudod az Élet rohadtul nem kedvez senkinek csak úgy. Ha ad valamit , utána 100-szor visszaveszi. Nem azért kedvez neked hogy JÓ legyen hanem hogy utána azt többszörösen behajtsa rajtad.

Nem vagyok én se pesszimista , se depressziós , se pszihopata gyilkos , esetleg sorozatgyilkos. Nincsenek hátsó szándékaim és nem akarok embereket ölni. Viszont a a helyzet hogy az Élet valóban ilyen. Így vélekedek róla , hiszen ez egy szabad ország.... hadd legyen már véleményem mindenről ha egyszer ezt megengedik nekem. Nem ?! Lehet hogy 100 év múlva levegőt sem vehetsz anélkül hogy azt valaki ne engedélyezné neked...

Szeretnék valami olyat tenné az emberiséggel amivel változást érhetek el. Szeretnék boldog embereket látni az utcán.

Egy pszihopanda vagyok .... nagyon szeretek a barátaimmal a lelki állapotukról beszélni és segíteni azt. Tudom hogy sokaknak vannak olyan napjai amikor legszívesebben kiszaladnának a világból , elfutnának egy olyan helyre ahol egyes -egyedül lennének és gondolkoznának. Nem helyes. Ne fordulj magadba! Csak magadnak ártasz. Ilyenkor nem hallassz , nem látsz , nem érzel ..... senki ne létezik számodra. Ha mondanak valamit , bólintassz , ugyanakkor azt sem tudod hol vagy , és miért. Beszélj róla.

Vázolom a szitut :

Te egy kosár vagy. Papírgalacsinokat dobálsz a kosárba , amikre már nincs szükséged. Elrontottad , vagy már értéktelenné vált számodra. [ ezek a lelki problémák - a kisebb nagyobb bajok a mindennapi életből ] Egy ideig dobálhatod , gyűjtheted de eljön majd az az idő amikor az a kosár megtelik. Akkor két választásod lesz.

Kiüríted.
[vagy....] Mellé dobálod.

Ha kiüríted , az a te esetedben azt jelenti hogy keresel valakit akiben kellőképpen megbízol és megbeszéled vele hogy min mész keresztül és ezen hogyan tudna ő segíteni. Ha ezt teszed ... megkönnyebbülsz. Kiürülsz. Esetleg feltöltődsz.

Ha nem ezt az opciót választod , hanem hogy inkább gyűjtöd , gyűjtöd... lejjebb tuszkolod hogy még férjen bele , ha már nem megy mellé dobálod .... egy lelki SZEMETESLÁDA leszel. Jól hangzik ?! Hiszen már tele vagy és nem tudsz elviselni még több galacsint. Tudod jól. De nem törődsz vele hanem gyűjtöd, gyűjtöd , gyűjtöd amíg egyszercsak eltűnik a kosár. Akkor mi lesz ? Ki fog onnan kiásni ? Ki fog segíteni , amikor azt sem tudják hogy bajban vagy ? Jól gondold meg hogy mit választassz , mert ez kihat a jövődre is.

A barátaid melletted vannak , szeretnek és törődnek veled. Csak hagynod kell ...

Máskülönben a mindennapjaidat a szenvedés , a sírás és a magány fogja kitölteni.

Ezt akarod ?!

Dehogy.

Akkor lépj.....

Úgy érzed egyedül vagy ezzel az érzéssel ?!.... Nem. Már mindenkivel megtörtént. Velem is. Egy időben , mindig a 2. opciót választottam , rosszul tettem. Azért vannak a barátok hogy segítsenek az utadon , ELŐRE. Higyj nekem. Segítenek ha hagyod.

Aztán mindig arra gondolok amikor úgy érzem elvesztem , hogy egy hegyre megyek. Oda ahol senki más nincs rajtam kívül , csend van , béke és nyugalom. Csak a madarak csicsergését hallgatom és a közeli víz csobogását. Mögöttem egy erdő áll , ami megvéd minden bajtól , minden rossztól amit az emberek tehetnek velem. Én pedig egy padon ülök , egy tisztáson , a hegy szélén , ahonnan rálátást nyerhetek a csodálatos kilátásra. Segít.

Habár egy lakatlan sziget sem olyan rossz ötlet. A nap süt , a tenger romaját hallgatod miközben egy pálmafa alatt henyélsz , kókuszdióból szürcsölve a hideg koktélodat.