A szél hüs , a hajadba kap és szárnyakat ad neki. A nap süt , már lassan égeti a böröd és megvilágítja az arcod. Meleg van. A madarak életre keltek , még azok is visszatértek akik a tél elöl menekültek. A virágok kezdenek elöbújni és ragyogni. A fiatalok egymásra találnak. Ez a szerelem idöszaka. Mindenki boldog , legalább is annak tünik. Ez.... ami végre elérkezett , nem más.... mint a tavasz!! Március van. A virágok , a színek és a szerelem évszaka.
Márciusi reggelre ébredtem. A nap sütött , de még hüvöskés volt az idö. Úgy döntöttem kabát nélkül hagyom el a házat. Egy kicsit fáztam de örültem a jóidönek. Kellöen szinesbe öltöztem. ( kék , lila , pink keveredése - jókedvet sugárzott [ legalább ] ) Az emberek megbámultak ... mint akit el akarnak nyomni , hát emelt fövel , magabiztosággal fûszerezve , belemosolyogtam a képükbe. Nesze nektek.
A mai világban [ lassan ] az emberi létnek SEMMI értelme. Nem mosolyognak az emberek , viszont arcukról millió baj leolvasható. Nem becsülik meg az apró , boldog perceket amit egy ismeretlen tud okozni nekik , akaratlanul.
Egy kislány kacaja az apukája karjaiban.
Egy öreg [ eléggé ] házaspár , akik játékot vásárolnak a dédunokájuknak.
Egy szerelmes pár , akik szívböl szeretik egymást. Egy csók. Egy ölelés.
Nem becsülik meg a kedves szavakat ...
Köszönöm.
Szeretlek!
Kérlek.
Gyönyörü vagy.
A gesztusokat....
Az érzelmek már nem jelentenek számukra SEMMIT. ( tisztelet a kivételnek ) !!
Tavasz ... küldetésed van. Hozd vissza a színt , az ÉLETET az életbe !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése