2014. február 25., kedd

Haldoklom.... mentsetek meg

Viszlát ! 

Kitört a III. világháború...
Mi van az emberekkel ?
Hova lettek ?
Én hova leszek ?
Szétcsúsztam. Egy lelki szemétdomb vagyok , ami valljuk be nem túl csábító. Olykor - két tantárgy tanulás közben - megkérdezem magamtól hogy : hé , jolvagy ? Mi lesz veled ? Mi történik ?
Valami magával rántott... és nem hagy menekülni. Nincs vészkijárat. Mosolygok , hiszen ÉN vagyok , de legbelül.... káosz.



Minden ellenem szól... hogy képes valaki arconcsapni magát egy földön fekvő ággal ?! Hát nekem sikerült. (y) Kérdezz engem !
 Kielmekedően teljesítek mostanában az órákon is. Aktív vagyok és nem lehet lenyugtatni. - A nagy frászt. Megbújok a táskám mögött és haldoklom. 
Csak gondolkodjunk....
Ez nem normális. 
Nem vagyok normális.
Ugyanmár. Nap mint nap , felkelek , iskolába megyek -haldoklom- hazaténfergek , van hogy , alszok van hogy , tanulok , megfürdök és  alszok. Másnap minden kezdődik előről. Hát nem csodálatos ? 
Lehangoló.

Repesek az örömtől amikor végre filmezünk egy tanórán , és erre tipikus - ahogy a barátnőm mondaná - Hosé Armando Miguel Santiago nyálgép a főszereplő.... Miért? 

Végre megcsinálom otthon az angol 17 oldalas házimat - ami maga a pokol - és úgy érzem JÓ , - de ugyanmár Vivi.... te sem gondolhatod ezt komolyan - fejjel rám bámul kedvenc Tanárnőm és volt kedv , nincs kedv. 

Ilyenkor arra vágysz hogy itthon nyugalom fogadjon és békesség , DE van neked 3 kisebb ( KISEBB ) testvéred?! Nem is reménykedhetsz benne. Állatkert.... nem kell nekem elmennem ehhez sehova , itthon is megkapom. 
Valószínűleg most vagy teljesen hibbantnak tartasz vagy ráébredtél hogy veled is megtörtént már. 
Nincs semmi életkedved , kizárod a külvilágod , magadba fordulsz és próbálod a helyére rakni a dolgokat magadban. Nem reagálsz a nevedre , nem reagálsz az emberekre és a történésekre. Elmegy melletted valaki , köszön , és neked utána kell hogy fordulj , ki a franc volt ez . Beszélnek hozzád ... te bámulsz előre de nem fogadod be az információt , de azért bólogatsz és mosolyogsz. Apró dolgok... majd túl leszel rajta. Én is. Idővel. 
Azért vannak dolgok amik boldogságot okoznak . ( nem vagyok depressziós , se pesszimista )
Ilyen egy ölelés , egy puszi , egy csók , egy aranyos , kedves szó , vagy egy gesztus , és ilyen a sok olvasó itt . Ilyen vagy TE. 
Köszönöm.
Sose feledd az élet értékes , nem eladható , elcserélhető , elzálogosítható , átruházható. Minden pillanat elvész ha nem használod ki , szoval ne habozz csak tedd meg. Maximum megbánod...de jobb a - mi lenne ha -nál.

Szeress , mert ha nem szeretsz nem élsz csak vagy ...... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése