Ilyen egy gyásznap

Tegnap este talakoztam valakivel aki igazan megfogott. Nem a kulseje miatt, nem is a megjelenes... Nem a kisugarzas vagy a belso ertekek... Csupan a korulmenyek. Azok hatottak meg. Amikor meglattam ledobbentem es azt kerdeztem magamtol halkan, miert ? Ismerve magamat, kislanyos zavaromban tovabbmentem de vissza-vissza neztem. Mit tegyek ? Tehetek barmit is ? Ez jart a fejemben. Aztan azon agyaltam milyen lehet neki. Mit erezheztett ugy egy oraja. Vajon megbanta amit tett ? Lassan setaltam es kozben ra gondoltam.
Pedig meg csak nem is szeretem oket. Lustak es rusnyak. Es szeretetehesek akarcsak en. Minek nekem megegy magam melle? De. Ugy dontottem, hogy azt a macska holttestet amit lattam, meg kell gyaszolnom. Talan nem ma, nem holnap es nem is jovoheten, de egyszer meg kell , egyszer meg fogom gyaszolni. Olyan vedtelennek tunt , artatlannak. Mint a ma szuletett baranyok. A feherebbikbol, de nem am a feketebol. Ilyen lehet egy gyasznap. Sajnaltam. Ugy oszinten.