Vajon az esetek hány százalékában történhet meg, hogy az interneten olyan személlyel ismerkedsz meg, aki később bántalmazna, elrabolna vagy kihasználna ?
És ha ez meg is haladja az 50 százalékot ( bár erről fogalmam sincs. persze akár utána is nézhetnék, de ez most nem olyan létfontosságú ) miért nem retten meg a fiatalság tőle ?
A filmekben annyi meg annyi halálesetet boncolnak, pont amiatt mert egy személy más személyazonosságát veszi fel, és másnak adja ki magát.... mégsem ijedünk meg.
Én sem.
Annyi meg annyi barátság szövődik az interneten keresztül. Barátság. Vagy legalábbis annak indul.
Az, hogy mi lesz belőle, mindig csak rajtunk múlik.
De tegyük fel magunknak a kérdést, mennyire bízhatunk meg egymásban ?
Meddig mehetünk el, ha azok a barátaink akik mellettünk álltak, hátat fordítanak és elhagynak ?
Csak elsétálnak.
És nem néznek vissza.
Minden lelkiismeret furdalás nélkül faképnél hagynak.
Egyedül.
Magadra.
A szarban.
Mit kell tennünk, hogy elnyerjük egy másik ember bizalmát ?
Aztán ha elnyertük, hogyan védjük?
Mert törékeny.
Mint a váza, amit tegnap vett a nagymama.
Vagy a kristálypohár, amit az üvegszekrényben őriz a fukar hölgy.
És én hogyan vesztettem el ? Hogyan törtem el ?
Ne beszéljünk rólam.
Mi történik akkor amikor valai elejti a másik bizalmát és az összetörik.
Jobb esetben semmi.
Harag.
Elválás.
Sírás.
Esetleg ennél is rosszabb.
Ez nem játék. Vigyáznunk kell egymásra. A bizalmunkra. Nem adhatjuk csak úgy oda mindenkinek.
De ha valaki odaadta neked, te becsüld meg és ne törd szét.
Nem mindenkitől kapod majd meg.
Vigyázz rá.
Kincset fogsz a kezedben.!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése