Hallani meg az imenti dorgeseket melyek visszhangja meg el a fulekben, de mostanra mar messze jar ...
Latom a villodzo fenyeket, es tudom szemem marmar hozzaszokott az elozo villamlashoz, azonban a feny mar allandova valt....
Par perccel ezelott hajamba kapott a szel es tepte es cibalta, rangatta es huzta.... De mostanra mar csak a hatamra hullik....
A fakat kicsavarta a szel.
A cserepeket lehordta...
A leveleket szetfutta es a hajakat is megcibalta.
A viragokat kiszakitotta a foldbol es szetdobalta az uton.
Uttorlaszkent fakat csavart ki, s dontott az utakra.
Szantofoldeket gyujtott es embereket razott...
De a vihar lecsendesult.
S mily pusztitasokat hagyott maga mogott egy artatlannak velt vihar... Milyen eros es pusztito lehet amirol azt hiszed szukseges. Vegigsetalok a parton, ahol elotte szerelmesparok setalgattak kezenfogva a naplementeben. De most.... A letordelt agaktol es a szethordott levelektol/tormelekektol meg a jardat sem latni. Mar csak az emleke maradt a kacajoknak es a szerelmes csokoknak... Felismerhetetlensegig torzult minden ami elotte szemet gyonyorkodteto volt.
Igy van ez a lelekkel is. Persze, csak hagyd hogy megteljen a lelket szemetekkel es csak akkor uritsd ha muszaly .... Na ez az ami igazan tud fajni. Mindig is az a tipus voltam aki mondogatta hogy engedd el , ne hagyd hogy felemesszen, nem tehet tonkre de en sosem engedtem el.
Ha valami szivenutott eltemettem es mikor egyedul voltam eloastam... Na ez az amit nem szabad. Nem fulladhatsz bele a konnyeidbe.
Ma beallt a vihar elotti csend.
Pattanasig feszult a hur.
Vajon nekikezd? Vagy meg huzza az idot?
Persze.
De mar erezni a szelben,
S az illatban amit magaval hordozott.
Ahogy a fuben vibraltak a viragok,
Ahogy a lombkoronat razta a szel.
Aztan csak a csend .
A vihar elvonult.
Ma masra csap le.
De vajon kire ?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése