hiányzol. az jutott az eszembe, hogy talán hatásosabb lett volna ha először azt mondom szeretlek. bár a sorrend már úgyis mindegy. neked egyik sem jelent túl sokat. vagy tévedek? ha szükség van, te menekülsz. ha szeretlek, pont. azt mondod hallani akarod de bedugud a füled. beszéljek, de rám se nézel. látni akarsz, de el se jössz. hiányzom, de mást ölelsz.
Fázom, de a te kabátod már más szívet melengeti. Szeretsz, néha elejted ezt a kenyérmorzsát is. kár hogy reggelre felzabálják az éhenkórász madarak...ölelsz, de reggelre már felejtenéd ki vagyok. tévedek. mondanád. igazad is van. nem akarsz, és mégis. hiszed hogy ez jó.hiszel. én meg gyászolom a mosolyokat, az esti kupakos üzenetet vagy a mozgó csillagokat. hajnali lángos és hideg fuvallat. betakarlak mert kabátban is fázol. a horkolásod már az altatóm. a kacajokat és a kósza megfogom a kezedet. sötét van. itt lehetnél. nevethetnél.
Megharaphatnád a fülem.
Belesuttoghatnál a nyakamba.
Hideg ráz és libabőr.
és csak még annyi: szerethetnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése