http://ask.fm/doglottvilag
egy gyengébb pillanatomban, énis megtettem.

Minden szavam késként szúródik a földbe. A földemre. Addig nem rettegek, ameddig csak oda. Az én terhem, hát legyen.

Már itt a tavasz. A virágok is kinyílnak. A madarak is csicseregnek... ez talán kiolvassza a befagyott szíveket.

Napi bölcsességek sorozata is meglenne. Lehetséges tanácsadónak kellene mennem. A munkám pedig csak abból állna, hogy az utcán random embereknek mondanék valami szépet. Szerintem gyönyörű munka lenne.  

Na de ne... lássunk egy újabb részletet.

Nahát, már nem dübörög a szivem. Azt hiszem lenyugodott. 

Az óceán szépen lassan elcsendesül. A hullámok lenyugszanak és a madarak is elhallgatnak. 

Vagy várj... a csend. a nyugalom itt már mást jelent? 

Nyomást érzek a fejemben. Nem érzem a saját szívdobbanásaim...ne, kérlek. Ne hagyj cserben. Könyörgöm. Ha eddig kitartottál mellettem, ne most add fel... nem tisztességes ezt tenned velem. Kérlek! 

Már sötétedik a kép, megszűnik a külvilág, nem akarom így végezni. Mintha zuhannál és közben ezer tűvel szurkálna a külvilág. Képzeld csak el, hogy beleesel egy szakadékba és minden ép bőrfelületed felsérted egy éles sziklával. Nem érzed, igaz? Nem tudod hitelesen átérezni, de én éppen haldoklom... vagy már meg is haltam. 

Túl nagy a csend. A vihar előtti csend. 

Senkinek sem kívánom, hogy fujtogassák. Még a legmocskosabb ellenségeimnek sem.

Pilinszky János

...egy kis művészet sohasem árt.

Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj. 

https://www.youtube.com/watch?v=64uQVlgRX3I  a legcsodálatosabb feldolgozás!!

a kicsi az kicsi

amikor az ember talalkozik azzal a Valakivel, akinek Mindent el tud mondani, oszinten es nyiltan, nyilvan nem szeretne elvesziteni. de ki akadalyozhatja meg hogy a fentiek izgalmassa tegyek maguknak a lenti dolgokat ? egy foldi halando? megprobalhatja, de el fog bukni. igy, ha a fentiek el akarnak venni tolunk valakit, nekunk bele kell torodnunk. ennyi a dolgunk. csak ennyi. persze az, hogy beletorodunk nem jelenti azt, hogy konnyen el is engedjuk. neha ragaszkodunk a multunkhoz. ugy kapaszkodunk bele, mintha ez lenne az egyetlen kapaszkodonk egy szakadek felett a levegoben. aztan persze atertekeljuk. mindent. az embereket, a tetteket, a kimondott szavakat. mi lesz mindezek utan ? beke. nyugalom es csend. vagy nem. ha nem igy lesz, teremtunk. mindig azt tesszuk amire szuksegunk van. ez ellen nincs ketseg. neha azonban ezek a dontesek nem egyszeruek. nem fajdalommentesek, sot. piszkosul fajnak. de nem tehetsz ellene semmit. szuksegesek. minden egyes fajdalom - ha lehet igy merni - szukseges ahhoz, hogy az legyel, akinek lenned kell. alakitanak es tanitanak. megmunkalnak. minden egyes tor, amit a szivedbe szurnak hasznos. nem hinned ? igyvan. de a szerelem mas. az ha szep, akkor a "veg" utan is olyan szep. ha szukseges es elengedhetetlen, nem tunik el. ha eltunik.... baj van. de minden bajra van gyogyir , csak meg kell talalni. azonban a gyogyir nem mindig gyogyit, van hogy ol, ilyen a veg.

(részlet)

miért vagy szomorú, amikor boldognak kéne lenned ? miért sírsz, amikor nevetned kéne ? miért veszíted el az embereket, ha azért küzdesz, hogy megtartsd őket ? ezek olyan kérdések amelyekre senki sem tudna választ adni.  
találtam néhány porszemet a padlón ... most ők a legjobb barátaim. de ezt ne mondjátok el az igaziaknak. ők nem tudják. a porszemek azért helyüket állják. de a legfontosabb hogy nem nézhetnek le, mert egy szinten állunk . a szomorú már csak az, hogy nekik elég egy szellő és felnyalábolják őket a földről. de nekem egy orkán erejű szélvihar kellene mindehhez. az meg errefelé elég ritka. azt hiszem. 
DE minek is akarnék felreppenni a földről, ha tudom, hogy napok ; órák kérdése és ugyanoda esnék vissza ? akkor már inkább maradok a seggemen és lubickolok abban a tudatban, hogy itt is maradok. ez legalább biztos. - a porszemek meg menjenek amerre szemük se látja. - itt legalább ínyenc kaják vannak. 
nyúzott csiga agyveleje, elütött macska szőrös lába. budos borz szája bűze. 
de szép dolgok is megfordulnak erre . 
néhány katicabogár, aki szívszédülést kapott. néhány hangyafiú, akik az erejüket fitogtattak és alulmaradtak. néhány cserebogár is megfordul erre, kiket kiutált az emberiség és száműzött minden házból. 
annál kevesebb emberrel találkozni. leginkább senkivel. azért, mert mindenkinek magára szabott padlószintje van. más magasság, más teherbírás. 
te mennyi mindent bírsz el a padlóig ? 
vajon az nálam padló lenne vagy meg sem közelítené ? 
az én padlóm mar egész barátságos. mivel több időt töltök mostanában lent, mint fönt, volt időm parkettázni, metlakizni, padlófűtest beszerelni... szóval nem csak barátságos, de meleg is. innentől kezdve pedig, miért akarnék én feltörekedni ? 
hova is akarnék ? 
hogyan is tehetném ? 
egyetlenegy dolgot kellene megtennem ahhoz, hogy elhúzzak innen, az pedig nem más mint, hogy beleszarni mindenbe. olyan egyszerű ezt kimondani. egyszerű ezt tanácsolni. de rettent bonyolult ezt végrehajtani. 
hogyan tojhatnánk le a szerelmi életünk ? 
a jövőnk ? 
a jelenünk ? 
furcsa. 
azt mondom, hogy leszarom de tudom, hogy nem így van, mégis próbálom magam meggyőzni erről. leakarom szarni, de érzem, hogy képtelen vagyok rá. túl sok bennem az érzelem. azt mondják, már túlteng bennem. 
ez hogyan lehetséges ? 
honnan tudjak, hogy többletet termelek ? 
mindenkinek más az igénye, más az ereje, más mennyiséget termelhet. az én érzéseim sem feleslegesek. nem voltak azok. talán már igen.

ma reggel furcsa, szurke kod fogott korbe. nem tudtam mit jelent, mit kene tennem. olyan volt, mint valami betegseg. belem maszott es fertozni kezdett. szepen lassan terjengett a testemben. a mereg csak ugy aradt szet az ereimben. nem tudtam tenni ellene. feltem . reszkettem. ki a fene tudta volna, hogy ez a nyavalya fertozo-e vagy eppen halalos eredetu ? persze, hogy feltem. aztan eszembe jutott, mi van, ha nem is vagyok egyedul ? ha van itt valaki, aki segithetne ? eszeveszetten rohanni kezdtem. kapaloztam a kezemmel, mint a vakok a felelemben, de semmit sem ertem el. rugkapaltam, mint a kezdo focistak, de semmibe sem rugtam bele. negykezlabra ereszkedtem, tapogatoztam, szimatoltam de sehol, semmit nem eszleltem. elkeseredtem. aztan radobbentem. - aki egyedul alszik el, egyedul is kel fel. - igy hat magamra maradtam a koddel. a "mar-mar romantikus" elso talalkozasunk kezdett oruletbe fulladni. mar belepte a tudom... ugy ereztem ... tele van vele, tele mocsokkal. ragados, nyalkas ... undorito. de nem csak a tudom volt tele ... megtamadta az agyam. nemtudtam tisztan gondolkodni. nemtudtam felelni. kerdezni. szolni. a tudom. nem kaptam levegot. nem volt tobb oxigen. a nyalkahartyaim. nem volt nyalam. ha kesztetest ereztem, hogy nyeljek ... undorito, fekete mocskot nyelhettem, ami utkozben megtelepedett a torkomon. es megtamadta a szivem. lassan, de biztosan kezdett megallni. lassult. ez az egesz veszjoslo volt. tudtam, hogy ez nem lehet valosagos, megis rettegtem a halaltol. nem akartam igy meghalni. meg nem. a helyzetem kezdett remenytelenne valni. minel jobban harcoltam a nyavalya ellen, annal jobban ferkozott a testembe. azthiszem feladtam. majd felebredtem. tudtam, hogy alom volt, megis ereztem a szamban, hogy "volt". tudtam, hogy nem tortent meg, megis megvaltozott valami. a kerdes mar csak az volt, hogy mi ?