ma reggel furcsa, szurke kod fogott korbe. nem tudtam mit jelent, mit kene tennem. olyan volt, mint valami betegseg. belem maszott es fertozni kezdett. szepen lassan terjengett a testemben. a mereg csak ugy aradt szet az ereimben. nem tudtam tenni ellene. feltem . reszkettem. ki a fene tudta volna, hogy ez a nyavalya fertozo-e vagy eppen halalos eredetu ? persze, hogy feltem. aztan eszembe jutott, mi van, ha nem is vagyok egyedul ? ha van itt valaki, aki segithetne ? eszeveszetten rohanni kezdtem. kapaloztam a kezemmel, mint a vakok a felelemben, de semmit sem ertem el. rugkapaltam, mint a kezdo focistak, de semmibe sem rugtam bele. negykezlabra ereszkedtem, tapogatoztam, szimatoltam de sehol, semmit nem eszleltem. elkeseredtem. aztan radobbentem. - aki egyedul alszik el, egyedul is kel fel. - igy hat magamra maradtam a koddel. a "mar-mar romantikus" elso talalkozasunk kezdett oruletbe fulladni. mar belepte a tudom... ugy ereztem ... tele van vele, tele mocsokkal. ragados, nyalkas ... undorito. de nem csak a tudom volt tele ... megtamadta az agyam. nemtudtam tisztan gondolkodni. nemtudtam felelni. kerdezni. szolni. a tudom. nem kaptam levegot. nem volt tobb oxigen. a nyalkahartyaim. nem volt nyalam. ha kesztetest ereztem, hogy nyeljek ... undorito, fekete mocskot nyelhettem, ami utkozben megtelepedett a torkomon. es megtamadta a szivem. lassan, de biztosan kezdett megallni. lassult. ez az egesz veszjoslo volt. tudtam, hogy ez nem lehet valosagos, megis rettegtem a halaltol. nem akartam igy meghalni. meg nem. a helyzetem kezdett remenytelenne valni. minel jobban harcoltam a nyavalya ellen, annal jobban ferkozott a testembe. azthiszem feladtam. majd felebredtem. tudtam, hogy alom volt, megis ereztem a szamban, hogy "volt". tudtam, hogy nem tortent meg, megis megvaltozott valami. a kerdes mar csak az volt, hogy mi ?