(részlet)

miért vagy szomorú, amikor boldognak kéne lenned ? miért sírsz, amikor nevetned kéne ? miért veszíted el az embereket, ha azért küzdesz, hogy megtartsd őket ? ezek olyan kérdések amelyekre senki sem tudna választ adni.  
találtam néhány porszemet a padlón ... most ők a legjobb barátaim. de ezt ne mondjátok el az igaziaknak. ők nem tudják. a porszemek azért helyüket állják. de a legfontosabb hogy nem nézhetnek le, mert egy szinten állunk . a szomorú már csak az, hogy nekik elég egy szellő és felnyalábolják őket a földről. de nekem egy orkán erejű szélvihar kellene mindehhez. az meg errefelé elég ritka. azt hiszem. 
DE minek is akarnék felreppenni a földről, ha tudom, hogy napok ; órák kérdése és ugyanoda esnék vissza ? akkor már inkább maradok a seggemen és lubickolok abban a tudatban, hogy itt is maradok. ez legalább biztos. - a porszemek meg menjenek amerre szemük se látja. - itt legalább ínyenc kaják vannak. 
nyúzott csiga agyveleje, elütött macska szőrös lába. budos borz szája bűze. 
de szép dolgok is megfordulnak erre . 
néhány katicabogár, aki szívszédülést kapott. néhány hangyafiú, akik az erejüket fitogtattak és alulmaradtak. néhány cserebogár is megfordul erre, kiket kiutált az emberiség és száműzött minden házból. 
annál kevesebb emberrel találkozni. leginkább senkivel. azért, mert mindenkinek magára szabott padlószintje van. más magasság, más teherbírás. 
te mennyi mindent bírsz el a padlóig ? 
vajon az nálam padló lenne vagy meg sem közelítené ? 
az én padlóm mar egész barátságos. mivel több időt töltök mostanában lent, mint fönt, volt időm parkettázni, metlakizni, padlófűtest beszerelni... szóval nem csak barátságos, de meleg is. innentől kezdve pedig, miért akarnék én feltörekedni ? 
hova is akarnék ? 
hogyan is tehetném ? 
egyetlenegy dolgot kellene megtennem ahhoz, hogy elhúzzak innen, az pedig nem más mint, hogy beleszarni mindenbe. olyan egyszerű ezt kimondani. egyszerű ezt tanácsolni. de rettent bonyolult ezt végrehajtani. 
hogyan tojhatnánk le a szerelmi életünk ? 
a jövőnk ? 
a jelenünk ? 
furcsa. 
azt mondom, hogy leszarom de tudom, hogy nem így van, mégis próbálom magam meggyőzni erről. leakarom szarni, de érzem, hogy képtelen vagyok rá. túl sok bennem az érzelem. azt mondják, már túlteng bennem. 
ez hogyan lehetséges ? 
honnan tudjak, hogy többletet termelek ? 
mindenkinek más az igénye, más az ereje, más mennyiséget termelhet. az én érzéseim sem feleslegesek. nem voltak azok. talán már igen.