...többször kéne ilyen

Nagy a csend. Csak a madarak kárognak. Jelenthetné azt hogy esőt hoz az ég ... De ma égszínkék a plafon. Hála. A vizen egyetlen hajó úszik, ami a vízre hagyatkozva mozog csak. A halakat hívogató hangok adója. Glügy-glügy. A víz sem a legtisztább, túl sok a hordalék. Kitudja milyen titkokat mos ki az árokparton. Miket rejt el vagy visz  magával. Túl nagy a csend. A víz hangja csapja meg a fülem. Milyen jó is lenne most egy barát. Vagy nem. Ez jár a fejemben. Senki sem becsüli eléggé a csendet. Miért ? Hisz ő pont azt adja amit kell. Tudom miért nem szeretik és nem támogatják. Tudom ám. Csend van és egyedül ülök a dokkon. Annyira egyedül vagyok a csenddel hogy egyesülnöm kell saját magammal. Szembe kell néznem azzal aki vagyok. De milyen jó is lenne egy üveg pezsgő. Egy naplemente.  Szemben az erdőben egy őzcsalád. Milyen jó is lenne. Egy illúzioromboló rozsdás nagy hajó áll előttem. Nem illeszkedik a képbe mégis idetartozik. Sajnálatos. Neki és nekem is. Közelebb ülnék de félwk hogy süllyedni kezdenék. Nagy úr a nyugalom. Olyan kellemes. Olyan, amit ember nemigen ismer. Azt hinnéd ennyi....de nincs vége. Gyár és híd a forgalmával a távolban. A kilátó a látogatóival nem is olyan messze..mégis csöndes. Mennyi minden fűzhető oda. Fiúk, vallomások, képek. Mind-mind felejthetővé érett. Közelít egy hajó, két emberrel. Nem kéne. Rontja a nyugalmas képet. Éppen halat fog. Vagy próbál. Na ez sem mindegy. Felkavaró. A víznek is meg nekem is. Mindegy. Remélem a halak okosabb lények. Egyszer lennék a fadarab a vizen. Csak úsznék nyugodtan a felszínen. Nem zavarna semmisem. Kivéve persze az orkán erejű széllökéseket. Az határozottan kifejezné nemtetszésemet. Most aludnék. Hagynám hogy a nap melengesse  testem-lelkem. Kár hogy sok a kosz. Pedig nem finnyáskodnék, de most na. Ez már valami. A nap is süt a víz is hullámzik, mi kell még egy nyugodalmas délutánhoz? Kávé. Az mindig jól jön. De nem szereti ám ha csupaszon hagyják. Felénk nem divat a nudizás. Felöntve tejjel meghintve cukorral. Így jön létre a tökéletesség kombója. Ha ezek megvannak csak feküdnék. Próbálnám megfejteni minden porszem aprócska történetét.  Mondjuk mondhatná, hogy egészen a sivatagból szállt ide, mert olyat tett amivel a családja száműzte, ő meg inkább úgy döntött elmegy világotlátni. Nem sikerült és megfeneklett. Most inkább csak létezik. Aztán jöhetne a bűnöző aki kirabolta a sibankot - sivatagi bank - . Na ilyenek. De mindezt megszakítja az istentelen  zötykölődés, az emberek és a városi forgatag. Ennek a mesének sincs vége....