Mindig csak átsuhan a szemem a kihívásokon. Ah, mi az nekem, kinek csináljam ? - gondolom minden egyes hirdetés után. De ezen már többször is megakadt a szemem. azért ez mégis csak más.
100 nap boldogság.
Már a neve is inspiráló - gondolhatja az ember.
Szóval úgy döntöttem belevágok egy kihívásba ami arról szól hogy meglásd az élet apró örömeit.
Mindennap egy képet kell posztolni ( már elfelejtettem hova, nem is én lennék ) arról, hogy abban a napban mi okozott boldogságot.
Abban reménykedek hogy nem fog nehézséget okozni ez számomra. Persze arra is gondol az ember, hogy mi van ha alapon .... nem történik semmi ? Talán csalok és kreálok magamnak boldogságot. De akkor már nem is csalás, akkor már tisztességes játék. Eléggé belebonyolítom magam a dolgokba. Csapj le ha kezdek begolyózni!
Kezdek begolyózni, igaz ?
Na jó, lehet. De elég szar ügy ha a barátaid elmennek. Te meg végignézed. Aztán rádöbbensz hogy hívnád, de nem lehet. Na ez a nem mindegy.
Meg az sem, hogy ők mind új embereket ismernek meg és a logika alapján a régi elavulttá válik. Aztán meg futhatsz a vonat után, de az gyorsabban zakatol mint ahogyan te futsz, szivem.
Sírnom kéne. Ezt teszik a gyengék ilyen helyzetben. Én inkább minden percet kihasználok amíg engedik. Mert tudjátok, az a baj az emberek többségével, hogy nem mondja ki ami a szívében van.
Talán nem tudják milyen fontosak nekem.
Talán nem tudják azt sem, hogy róluk beszélek-e.
Talán, most gondolkozol el azon, beletartozhatsz-e....
Ha sokat mosolygok rád, beszélek veled és valaha kinyilvánítottam a szeretetem ( bármily módon ) benne vagy.
... és hiányozni fogsz.
Mocskosul.
Sajnálom ha ezt személyesen nem mondtam. Veheted bóknak is.
Vagy nem. Rajtad áll,.
Olyan ez mint a kilőtt golyó. Suhan. Aztán lehet, hogy még becsapódás előtt karcol, sebez, de senki nem tudja hol áll meg. Milyen erős, meddig megy.
Remélem elég erős vagyok ahhoz hogy megfogjak párat.
Ha sebez is....
ilyen ez a barátság, vagy mi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése