Ma viszont már sokkal nagyobb bűnök mellett is elsétálunk...
Gondolkodtál már azon hogy mennyi minden kavaroghat egyszerre a fejedben ?! Ez olyan mint amikor random bedobálod a színes , mosatlan ruhákat a mosógépbe , megöntöd hozzá a mosóport és az öblítőt, majd addig tömöd ruhával amíg fér. Amikor megtelt , megnyomkodod egy kicsit , hogy még betuszkolhass pár darabot. Van azonban egy bökkenő , méghozzá az , hogy csak egy adott mennyiségű ruha fér oda be. Azonban ha így elindítod , a végeredmény.... ó , az már veszett ügy! Menthetetlen! A ruha és a mosógép is , KUKA!
Visszatérve.... az agyad sem képes sokmindent befogadni , és feldolgozni egyszerre , nem hogy a szived. Nehéz azonban ezeket csak úgy eltüntetni magunkból.... a rendőrségen is sok a MEGOLDATLAN ügy , bennünk is .
Nem tudod , csak úgy kiszivattyúzni magadból , és eltüntetni örökre , úgy hogy , soha , még csak vissza se tudjon jönni!
Foglalkozni kell vele , mint egy gyermekkel vagy egy háziállattal.
Undorodom azoktól az emberektől akik nem becsülik meg a másikat.....
Amikor van egy fiú meg egy lány , akik szeretik egymást. A fiú MINDENT megtesz azért hogy a lány jólérezze magát , és hogy boldog legyen.... de ez neki nem elég , ráun. Érted ?! RÁUN. Megunja hogy szeretik , hogy a lábai előtt hever a világ , hogy boldoggá akarják tenni. Oké. Ráun , már nem boldog , ez így nem kell neki. Tiszta sor. Ezesetben az lenne ugye a megoldás , végső , végső esetben , hogy elmondja a fiúnak hogy érez , mit gondol , hiszen ennyit igazán megérdemelhetne , nemgondolod ?! A lány nemgondolta. Keresett , vagy az élet a lábai (
Nagy a csönd , a légy szárnycsapkodásai már-már dübörgések. A fiú reménykedik hogy menthető a dolog , csak most vallja be a dolgot..... de ekkor a lány belenéz a fiú rémült szemébe , és azt feleli : NINCS.
A mindenit! Van gerince mi ?! És ez az egész attól lesz még sokkal , de sokkal jobb , hogy ha a fiú nem tudja az igazat , ha nem nézte volna meg a mobilt , akkor ő azonnal elhiszi ezt a mocskos hazugságot. A lány szeme se rebbent amikor a szemébe hazudott. Őszintének tűnt. Hát ember az ilyen ?! Nem úgy hiszem. A jelenlegi állások szerint a fiú nagyon szereti a lányt , ám úgytűnik őt nagyívben elkerülte Cupido nyila. ( Cupido , bazdmeg , tanulj meg lőni !!! , vagy inkább ne csinálj semmit . )
És itt rögtön feltenném a kérdést... hányszor lehet akkor igazán szerelmes az ember? Én úgy gondolom , kössetek belém , vagy karózzatok meg ha nem így lenne , de hogy minden embernek van egy lelkitársa , megvan a jobb fele valahol a világban és csakis egyetlenegy embert szerethet úgy igazán . Lehet szerelmes többször , de az nem olyan IGAZI szerelem. Csak egy embernek adhatod oda a szived teljes egészében , akiben megbízol és rábízod az életed. Nincs olyan hogy egyik héten őt a másik héten meg amazt szeretem , mert akkor drága barátom nem tudod milyen szerelmesnek lenni. Majd megérzed ha az vagy. A szerelem nehéz , de érte megéri az a sok könny és fájdalom. Megváltoztat. Ha akarod , ha nem. Jobb emberré tesz , és boldoggá varázsol. Ami előtte , utána , közbe fáj , vele jár , de ki mondta hogy könnyű és fájdalommentes? Az élet sem az. De így izgalmas.
Izgalmas és szép , csak észre kell venni! Pozitívan látni a világot.... legalábbis egy részét. Vegyél magadnak egy képzeletbeli szemüveget aminek az egyik fele plusszos a másik mínuszos. Pozitív , negatív. Optimista , pesszimista. Reális kép. De semmiképp nem megoldás ha te mindenben a rosszat látod. Akkor miért élsz ?
Utálod a madarakat , a virágokat és az embereket.
Ismerek egy lányt , aki roppant pesszimista , de még most leszögezem ( egy egész csomaggal ) hogy imádom és nagyon szeretem. ( Ha esetleg olvasod , feltétlen olvasd tovább. ) Mindenben a rosszat látja , ez persze nem azt jelenti hogy a jót nem látja meg a dolgokban , hanem hogy a rosszat nagyobbnak és súlyosabbnak tekinti , amitől megrémül. A napjait a keserűség , a fájdalom , szomorúság tölti ki. Fél elkötelezni magát , mert attól fél ő lesz az a "fél" aki tönkreteszi a kapcsolatot és a társát , de ez badarság. Így az ő szemében a fiúk még csak futókalandok. Ezzel persze magában forgatja a kést. Iszonyatosan sok terhet kap otthon , amit sehol nem tud letenni , nemtud megállni pihenni , és borzasztóan nyomja a vállát. Ez önmagában is eszméletlen nehéz , de ehhez még hozzávesz az iskolában és egyéb helyeken is , amit folyamatosan cipel , hiszen ezek úgy tűnnének el ha lenne akivel ezt megbeszéli , megoldja , de otthon nemtudja megtenni , így nem hullik le róla , és az emberekben sem bízik eléggé, senkiben sem így magára marad , és csak cipeli magával. Magányos ( csodálkozol szivem ?! ) és ez fáj neki. A barátok azért vannak hogy átvegyenek néhány súlyt , hogy meg ne szakadj alatta. Nekik ez persze nem kötelességük de az igaz barátok ösztönből cselekszenek és azonnal segítenek. Ezek mellett pedig nagyon SZERETNEK. Nem megváltoztatni akarnak , hanem segíteni neked. ( Csakis kizárólag segíteni , hogy jobban érezd magad , Baba. ) Fogadd el , hagyd hogy megtegyék , engedd! ( Drágám , én ezt nem nézem tétlenül , nekem kellenek azok a súlyok! ) Meg szeretném mutatni neked hogy van boldogság , könnyekkel és fájdalmakkal is , és hogy a madarak csicseregnek , a nap süt , és én mindig itt leszek neked , még csak keresned sem kell , csak észre kell venned. Tudom hogy annak ellenére amiket mondassz , szükséged van rám , vagy bárkire. Kérlek! Ne zárkózz magadba! Az tönkretesz!
Hiszen látom már mit tesz a " szívem csücskével "......meg fog bolondulni.
Bármi rossz történik vele , előhúzza a varázsládikáját és elzárja amíg kettesbe nem kerül vele , majd előhúzza és összeverekszik vele , és próbálja egyedül kicsinálni. Ez addig még oké , amíg elbír vele , de ha nem , inkább sérül. Tűri az ütéseket. ( Engedj be oda! ) Nem ítéllek el bármit teszel. Nem utállak meg bármit mondassz! ( és ) Soha , de soha nem foglak érzelmileg kifosztani és megzsarolni. Adok , akkor is ha nem kapok. Kapok akkor is ha nem adok. A barátság alapvető , és legfontosabb követelménye. Adok - kapok kapcsolat. Van azonban pár ember aki csak elvárja hogy adjanak neki , ő azonban nem ad , és így kifossza az embert. Lecsapolja. A barátod vagyok MOST és MINDÖRÖKKÉ! Kérlek , ne hagyj el! Ne tedd tönkre magad , ne hagyd hogy mások táplálkozzanak belőled , hogy lecsapoljanak....Légy igazi , VAD , ragadozó , ne az áldozat ! Csak egy szó , és együtt rúgjuk szét mindenki szétaszott seggét. Két szó , és már szervezem a hadsereget magunk mellé. Sokan csatlakoznának , ebben biztos vagyok.
Van például egy csodálatos és gyönyörű lány , aki a szárnyai alatt őriz , miközben belőled akarnak csipegetni. VÉD , a tíz körmével , két szárnyával , négy lábával. Akármivel , ami van. Higyj neki , hallgass rá! Nála jobb embert nem ismer a világ! Mindenki megmentője , az emberiség büszkesége. ( Igen , rólad mesélek éppen , és ha már eljutottál idáig , közbeszúrom hogy büszke vagyok arra hogy ismerhetlek és hogy a barátnőmnek tudhatlak. A sok kalandos és döcögős úton , miközben errefelé bandukoltunk , megéltünk nagyon sokmindent együtt , de én úgy hiszem hogy okkal kerültünk vissza egymás megmentő karjaiba. Szeretlek ... igen , téged is. !!! )
Azt hiszed kifogytam az érdekes történetekből , hogy kiapadtak a szavak , elfogytak a mondatok ?! Tévedsz! Még a felén sem vagyok túl , mindazokból amik bennem kavarognak. Sok-sok lány , és megannyi fecsegés.
Van azonban egy fiú , aki már-már egy ikertestvér szerepét tölti be az életemben. Imádom , és a tökéletes partner a hülyeségekre. ( Ugyanmár cica , hiszen ez tagadhatatlan . ) Emberből van , és vannak érzései. Szerelmes , vagy csak az előzményei bontakoznak ki. Zavarodott. Érthető. El kell hogy mondjam hogy SENKI , nem szórakozhat , játszadozhat a szivével , mert azt azonnal és helyben , elevenen kibelezem..... világos ?! Előtte persze begyógyítom a sebet amit az a ribanc hagy , de nem ússza meg szárazon.
Sokat változtam az évek során , és valóban kinyílt a szám. Kiállok az igazamért , és nem hagyom hogy a földbe tiporjanak , de ha mégis megteszik , megköszönöm hogy megtanítanak hogyan kell felállni. Mosolygok , ha kell , ha nem. Ez az én biztosítékom. Tudod .... ez nem olyan könnyű ám. " Begörcsölnek " az arcizmok is... Ezt a legjobban az értheti meg a legjobban aki ugyanígy éli le az életét , mint ÉN.
( Magadra ismertél szépségem ? Félsz a szavaktól ? ) Reggel maszkot húzunk , mosolygunk akkor is ha fáj , és nevetünk amikor legszívesebben sírnánk. Így élünk MI , ketten , külön . de mégis együtt. Este persze levetjük a maszkot , és a sötétben ránk zúdul minden ami MI vagyunk. Minden fájdalom , minden kín , és baj , majd sírunk ha annyira fáj , és magunk cselekszünk , megoldjuk vagy megosszuk egymással. A baj csak az , hogy már ezek vagyunk MI , és ha megunnánk ezt az " álcát " ( amivel eggyé váltunk ) akkor sem vehetnénk le , mert már így skatulyáztak be minket. Az árral szemben úszunk ... hiszen pocsék úszó vagyok.!! A lefelé tartó mozgólépcsőn futunk felfelé , és hisszük hogy fel fogunk érni , de mi van akkor amikor elfáradunk ? Megállunk , és arra eszmélünk fel hogy MEGINT lent vagyunk. Mit teszünk ?! Újrakezdjük. MINDIG újrakezdjük. Erősek vagyunk , és amikor valamelyikünk ereje fogyóban van , feltöltjük egymást , és segítünk. ( Hát most is segíteni akarok. Megrémisztessz.!! Érzem , tudom hogy kell...)
Azt várod hogy vége legyen ?! Közel sincs még vége... bennem sokkal több minden kavarog.
Emberek akiken segíteni szeretnék , de nem hagyják.
Emberek akiken segíteni szeretnék , hagyják , de nem tudok.
Nyomaszt egy érzés : " Nem vagyok elég jó. "
Arra törekszem hogy megfeleljek. Magamnak és másoknak.
Hogy szeressek és viszontszeressenek.
( Téged szeretlek (?!) és te szeretsz engem (?!) lehet hogy soha nem tudom meg. )
Egyszer mindennek vége szakad , minden virág elhervad és beáll a hideg , fagyos tél. Szerencse hogy imádom a telet. A gondolataim kavarognak és lehetetlen őket pihenőre bírni. Megoldatlan ügyek mind , MÉG. De egyszer mindennek vége szakad , tehát ezeknek is. Egy nap együtt nevetünk ezen , és azon hogy még mindig nem fogyott ki a tollamból a tinta.
Május van , és szakad az eső. Azt hiszem valakit sirat. Talán egy olyan embert aki maga mellől marja el azokat az embereket akik MÉG szeretik. A könnyek csak hullnak .... talán azok könnyei akiket megbánt a szavaival. Azoké akik már úgy hiszik , nemtudnak rajta segíteni. Dörög az ég. Úgy hiszem ez a harag jele. Talán azoké akik mérgesek rá , és nemhiszik hogy bocsánatért esedezhet. Nem tenné. Tudják. Villámlik. Villámokat szór a szemem , mert mindezt végig kell néznem. Fáj a szivem mindkét oldalért. Igazságot tenni meg aztán semmiképp. Szakad az eső , dörög az ég , és még villámlik is. Könnyek , harag , fájdalom. Az élet nem habostorta , és nem úgy történnek a dolgok ahogyan azt az emberek eltervezik. Ilyenkor persze ezt el kell fogadni , túltenni magunkat rajta és más megoldást keresni. Ma sem vártad az esőt , a mennydörgéssel és villámlással ? Hidd el , én sem. DE minden eső után előbújik a szivárvány , ami színes és csodálatos. (Gondolom , nem ismertél magadra , sose bánd , én sem fogom. )
Azt kívánom , mindannyiótoknak , hogy keresse meg mindig azt a bizonyos " szivárványt " , és legyen MA is boldog.
Tudod édes, amikor majd mindenki elhagy, és senki sem szeret, akkor engem keress meg.. majd én jó közel hajolok hozzád, és a füledbe súgom: egy baromi nagy segg fej vagy barátom!
VálaszTörlésNem lesz olyan hogy őt mindenki elhagyja... mert a szerelme aki egyben a legjobb barátja is, mindig ott lesz neki
TörlésKedves " köcsög " Névtelen ! ( a Névteleneket is meg kell különböztetnem ) Nem most jöttem le a falvédorol , se a szelvedorol , tudok egyet s mast. Az elet megtanitott arra hogy mit jelent a BARATSAG , de ezt gondolom te ugysem erted. Megtanitott hogy becsuljem meg azt amim van , es ne hagyjam elveszni. Tobben is vannak akik szamomra a vilagot jelentik , es tudom hogy nem fognak cserbenhagyni ;)
TörlésAmikor mindenki elhagy , nem egy névtelent fogok megkeresni , elhiheted cicám!
VálaszTörlésA másik , hogy erősen kétlem hogy mindenki elhagyna , amikor teszek érte hoyg ne így legyen ;) Bamm.. :*
Ez most hogyan is jött ide?! Kedves Névtelen húzz innen a francba és a neveddel legyen nagy a pofád!
VálaszTörlésNapi és talán életem összes bölcsessége :DD
VálaszTörlésHogy mi is az a boldogság? A nagymamám mindig is azt mondta: „azt ne képzeld, hogy a boldogság az egy folyamat, elkezdődik, éltek, mint a mesében, jönnek a kék hegyek, a rózsavirág - a boldogság a katasztrófák üzemzavara.”- (Mindig is tudtam, hogy Szabó Magdától idézett. Csak nem mondtam meg neki.) Szerintem a boldogság béklyó, áfonyaillatú teher. Elért és még el nem ért álmok sokasága. Azért az mégse jó, ha mindet eléred. Akkor nincs mire vágyni, nincs miről álmodni. Szar lenne, mi?
Álmodozunk, és szédülünk. Úgy érünk földet, hogy igazán talán el sem hisszük, hogy valaha is lebegtünk. Hogy egyszer ott voltunk fent a magasban, valahol a felhők közt. A szerelem ilyen. Ez az egyetlen egy dolog a világon, ami valóban boldoggá tesz, aztán meg ez az egyetlen egy dolog, ami képes teljesen váratlanul, kegyetlenül a földbe döngölni, kifacsarni fáradt szívedet és még jobban megtépdesni kopott tested. A fellegekben jársz, a legfenségesebb és legnemesebb helyeken, aztán jön valami. Zuhanni kezdesz. Sose bízd el magad, ne légy túl biztos semmiben, hiszen mindig ott a lehetőség. A lehetőség a lehető legrosszabbra. A füled kong vagy csak a szíved az ürességtől? Vagy esetleg a képed koppant, ahogy teljes gázzal nekirohantál a szemközti falnak? A könnyeid folynak vagy csak az orrod vére eredt el? Mi a rosszabb? A lelki vagy a fizikai fájdalom? Isten se tudja… Az íze sós, kissé kesernyés, nem fémes. Ezek csak könnyek… A fogalmakat idővel szétrágja a rozsda. És mi mégis minden egyes alkalommal újra kezdjük. Szívdobbanásokat érlelünk, és kérés nélkül osztogatjuk. Majd ismét elesünk. Ezúttal a térded is lehorzsolod és a lábad csupa vér. Piros minden. Vörös. Most a fájdalom is rosszabb. Mintha egy színtisztavizű forrás nyílna meg égszínkék szemedben és te csak sírsz. A könnyeid apró gyémántokként hullnak a földre. Nem bírod abbahagyni. Képtelen vagy rá. Lehetetlen megállítani. Aztán bekattan valami és te újra felállsz. Utad egyenest a tükörhöz vezet. Mély levegő, hatalmas lélegzet és tüdődet elárasztja a friss oxigén. Még egy és teljesen átlényegülsz. „Nem bánthatnak, nem árthatnak neked! Erős vagy!”- ezzel nyugtatod magad. Használ? Vagy csak pazarolod az időd, a maradék energiád? Újrakezded, mert újra kell. Ujjaid görcsösen markolják a vörös rúzs bronzmarkolatát és remegő kézzel ugyan, de felrajzolod arcodra a már jól ismert mosolyod. A tükör homályos forró és gyötrelmes leheleteidtől, már magadat se látod benne tisztán. Valahol muszáj, hogy távozzon a fájdalom. Hogy a szorítás, melyet torkodban érzel, enyhüljön. Hogy a két kéz, mely minden létező erejével azon van, hogy megfojtson, elengedjen. Térdeid ide-oda mozognak a térben, mint a kocsonya. Kilépsz azon az ajtón. Senki sem tudja, mi történt bent. Ott a falak közt. Egyedül mindig elesünk. Újra s újra átlényegülünk. És valami ismeretlen oknál fogva hiszünk. Még mindig bízunk. Még mindig hiszünk.
Úgy gondolom, hatalmas nagy hiba volt részemről, hogy volt idő, amikor nem voltam boldog. Aztán meg az, hogy mennyit ér az az élet, amit ha visszanézek, üresnek találom. Én meg, mint mindig most is csak könnyes szemmel bólintok. De aztán rájövünk, hogy végülis soha sem késő. Én persze mindig némi felháborodást tartogatok a szívem mélyén…
VálaszTörlésAz igazán fontos dolgokhoz csend kell, némi magány, egy kis egyedüllét, és azt hiszem, kell még valami… igen valami megfogalmazhatatlan mélység. Gondolj csak bele, nem ne gondolj, csak érezd- Egy kávézó maga a „nyugalom”… tele a rohanó fajunk példányainak sokaságával, a kávéfőző fütyül, az emberek duruzsolnak, a zene szól, mások szerint halk és kellemes, de engem most zavar, szinte üvölt. A fejem lüktet, a lábam zsibog, az izmaim fájnak, mintha marnák őket… valami nincs rendben. Gondolkozni akarok, de nem megy. Kezed ökölbe szorul, begörcsölsz és képtelen vagy mozdulni. Ilyenkor még a terítő kék kockás mintája is elkápráztat. Meredten figyeled. Talán kicsit túl meredten. A pincérek rohangálnak asztaltól-asztalig, össze-vissza. Mint a tébolyult emlősök, vagy a zavarodott hangyák, akiknek megszakítottad a sorát. Minden egyre hangosabb. Valaki megnyitja a csapot és mosogatni kezd. Edények csörömpölnek. Halkan ugyan, de engem mégiscsak zavar. El kell mennem! Túl nagy a hangzavar. A kávéfőző fütyül! Istenem, hallja már meg valaki!- Zajban nem születnek igazi kérdések, és egyúttal valódi válaszok sem. Távol mindentől most végre csendben nézhetem ezt az egyre torzabb világot. A hiénákat, a hitvány keselyűket, akik kifosztanak másokat. Várják, hogy megdögölj, ott leselkednek rád az utcasarkon, melletted ülnek a padon, veled hintáznak, veled ebédelnek. Még talán a kezedet is megfogják és magukkal rántanak. Kontaktusba kerülnek veled és te mindezt hagyod. Sőt tudod mit, meg se kell, hogy dögölj, elveszik ők azt úgyis, ami éppen kell, bármi áron. Aztán otthagynak. Érzelmileg sérülten, félholtan valamelyik árokban, és még az sem kell, hogy az árok valós legyen. Elég, ha az érzelmi hullámvasutad egyik mélyebb gödrébe taszítanak, aztán onnan fentről nevetnek, harsányan kacagnak rajtad. Csendben nézem ezt az egyre süllyedő emberiséget. Az esendőket, a paráználkodókat. A kesergőket… Bolond voltam, mikor az álmaimról meséltem. Ellopják vagy összetörik őket. Vagy ellopják, és aztán törik össze őket? És mi mégis valamit adtunk a világnak magunkból, de semmit nem vettünk el cserébe. Nincs már nálam belőled, csak a nevetésed. Te pedig még egy ideig talán hordozod közömbössé érlelt tekintetem. De jól vigyázz! Óvatlanul tör majd rád. Kíméletlenül. Esetleg egy macskaköves hajnalon.
Sok dologtól félek, pedig azt mondom nincs a világon olyan, ami megrémiszthet. Félek az igazságtól. Félek, hogy nem hoz el a holnap. Hogy nem vagyok elég jó. Hogy talán utoljára ébredek reggel. Hogy maga alá temet a világ. Kizsigerel. Majd kiköp. Elegánsan, mintha soha nem is éltem volna. És mi mégis lekívánunk egy csillagot, majd ezret és újabb ezret. Én meg végre nyugodt vagyok, ahogy markolod a kezemet. Vagy én a tiedet? Mindegy már. Csak soha ne múlnánk el. Pedig el fogunk. Egyszer biztosan. A fájdalom is számolja már a perceket, nemcsak én. A félelemtől viszont már nem félek. Inkább a közöny óráitól riadozom. Attól, hogy egy nap felébredek, és már valóban nem leszel. Elárullak az álmaimból, talán majd kikerülsz a világomból, a vízióim szétfoszlanak és a falak is porrá hamvadnak. És te? Emlékszel majd rám?
És egész lassan. Lassabban, mint ahogy a nyálka célba ér a csiga után, de kezdem azt hinni, hogy már nem érez a szívem. Hogy már tele van homokkal minden kamrája, az összes pitvara. Elfelejtett szerelmek hamvaival. Nem tudom, hova is kellene visszatalálnom. Vagy kit is kellene magammal vinnem iránytűnek, de van egy olyan érzésem, hogy csak az találhat igazán fontosat, aki üres zsebekkel indul útnak.
Elnyerted a szívem. !!
VálaszTörlésNe is foglalkozz az ilyen névtelenül nagyszájú suttyókkal! :* valaki, talán pont ő nemrég engem is megtalált a hülyeségével...
VálaszTörlésHozzád én írtam Csillagom, ezt nem vállalom magamra... Pandával semmi bajom... Megkérdezhetem miért törölted a véleményem, legalább válaszra méltathattál volna... Egészen különös véletlen nem... Ha nem én voltam vajon ki lehetett az? Egész érdekes... Tényleg érdemes lenne rajta elgondolkozni. Megkérnélek rá, hogy legközelebb a saját véleményeddel és a saját neveddel dobálózz, a "Névtelen" már foglalt. Ja és ha már itt tartunk ne próbálj meg álszent lenni, nem áll jól. :* De mosom kezeimet, ha esetleg tévednék (amit nagyon is kétlek): bocsáss meg Édes. Sorry.
VálaszTörléshát, legalább az megvan, nekem ki írt..bár kezd sok lenni a "névtelen" (erre véletlen nem szinonima a "senki"? ;) )
VálaszTörlésmiért töröltem? csak. mert nem vagyok kíváncsi egy 873. akárki véleményére...a törlés volt a válaszom ;) ez a saját nevem, és a saját véleményem :)
de tudod mit? megbocsátok :* és nem szándékozok itt veled vitatkozni...
Menten hozom a popcornt...
VálaszTörlésÉn nem alacsonyodom le hozzád. Nem kezdek sárdobálásba és egyebek, de azért azt tudd Édesem, hogy mindennek van határa.
VálaszTörlésA hazugságokra egyszer fény derül. Tudd, hogy az igazság mindig kiderül. Az érzelmi zsarolásaidnak ezennel vége, remélem tudod, mert az biztos, hogy többet nem bántasz te senkit... Az én szótáramban ezentúl majd a te neved jelenti a senkit. :*
(Tudod mit, majd élőben legyen nagy a szád.)