Szösszenet

Annyira várom. Már rég tudom hogy elfog jönni ez a pillanat is , csak azt nem tudtam hogyan , s miként ? Még most sem tudom egészen. Egy csepp félelmet sem érzek. Izgulok. Feltölt az adrenalin , nemtudom milyen érzés lesz. Mindenki életében eljön az a pillanat ahol rájönnek miért éltek ... s ha akkor nem látsz semmmit , ess kétségbe. Hol marad már ? Miért nem jön ? Hisz mára volt idopontunk.... de most... mintha... Igen. Ez az. Valami agyonütött valamit a levegoben. Talán a jókedvet a nyugalomba karolva. A szivem lassan , de biztosan ver , hát eljött. Az agyam egyre üresebb... olyan mint a mozikban. Ott tanultam biciklizni , és nézd az elso napom az oviban ! Anya , szeretlek! - anyák napja. A nyaralásaink .... ott tényleg a barátaimmal égetjük magunkat ?! Az elso és örök IGAZ szerelmem. Sírok. ... ezt nem ugorhatjuk át ? Fáj. ... nem akarom tovább nézni. Fájdalom , kín , gyötrelem. ... elég legyen.
Zuhanok. Zuhanok az öntudatlanság mélységébe... a fejem üres , a szivem érzelemmentes. Lehetséges így éllni ? Mintha nem is léteznél.
Aztán..... repülök. Szabad vagyok. Szaaabbbaaaddd. !!!! Durrr. Azthiszem.... meghaltam.
Hát ilyen lenne ? Ennyi és vége ?
Lebegek. Egy tengeren lebegek , és a felszínen sütkérezem. Csodálatos érzés , mint a mennyország. Békés és boldog. Egy óriási hullám ágaskodik fölém ... durrr ! Mi történik ? Hát a halál nem is a békérol szól ?! Itt sem nyugodhat meg az ember ?
Durrrrr.!!!!
Pity..pity...pity.
- Visszahoztuk. Stabilizáltuk. Újra van szívverés. Minden rendben lesz.