Nevettem sirtam biztam csalodtam

Elveszett lelkek. Vajon egymasra talalnak?
Mar erzem is ahogy osszetorom a fejem felett a tanyerokat. A szilankok az arcomat karcoljak de legalabb erzek.
Soha nem volt panaszom arra, hogy ne lennenek... Arra inkabb hogy tulzott szamban zaklatnak.
Ha egy csettintesre eltunnenek.... De nem.
Aztan elsuhan az auto. Leesik az eso. Es letornek a felesleges agak.
En meg meg mindig kint ulok a reten. Egyedul.
A szel meg mindig fuj... De felszabadit ahogy a hajamba kap. Mintha o is buntetni akarna. Megertem.
A nap se sut mar ... Valami elriasztotta. Talan a vihar, vagy az ej.
A madarak is elhallgattak, felnek vagy csak dontottek.
Dontenem kellene. Mindig. Minden percben. De keptelen vagyok erre.
Hibaztam. Felismertem. Elfogadtam. De nem tudom megvaltoztatni. Nem tudok mindent feldolgozni. Es nem tudok alkalmazkodni. Mas vagyok mint aminek latnak.
Erosnek kepzelnek, de kozben egy szettort lelek vagyok.
Nem miattad. Talan miattad sem ... De valaki miatt az lettem es meg nem sikerult osszeragasztani. Sokan probalkoztak vele...sajnalom, hogy nem ment. Tudom, hogy akartad.
Rostellem, hogy magammal rantottalak. Teged. Teged nem. Te elmenekultel. Talan helyesen is cselekedtel, vagy te is osszetortel es felsz, hogy torott a torottet nem ragaszthat? Megertem. De faj. Ezt megerted? Vagy nem is erdekel ? Legyen.
Hallottam, hogy szeretsz jatszani. Azt en is. Mondjuk nem ugy mint te... Masok erzeseivel. Velem. De valamivel igen. Veled egyutt, de nem veled. Az fajna. Neked. Na meg nekem.
Bantottalak. Nagyon. Nekem is fajt. Neked talan jobban... Sajnalom-mondtam. Sokat. Igy gondoltam . ereztem . de ez nem magyarazat-mondtad. Es en ezt nagyon jol tudtam.
Eluldoztelek. Feltem.
Befogadtalak. Biztam.e
Hittem. Csalodtam.
Nevettem. Sirtam.
Ha visszatekerhetnem... De hova ? Hova a sok kozul ?
Megfaradt lelkek vagyunk egy kovethetetlen vilagban.
Sajnalhatom, de nem lesz jobb.
Ezert tagadom.
Hiszed vagy sem.
Legy jo.
Most es mindorokre.
Szeress, hogy szeretve legyel. Mert csak ugy teljes az elet.
Addig minden amire azt hiszed hogy elet csak egy resze....

aprobb kis szosszenet

Ma az eg is szomoru. Az olaj is menekul. A palacsinta leeg, a fa nem eg. Es az emberek .... Ok sem tul vidamak. Az utcan setalok es szemben velem sok ember. Mind-mind olyan boldogtalannak tunik. Vajon csak azert mert elmelkedik es eppen nem a szep dolgokra gondol, vagy tenyleg nem szokott mosolyogni ? Annira erdekesek ezek a dolgok. Ha szomorkodni latsz egy embert nem jut eszedbe vajon mi okozhatta ezt ? Es amikor az oregbacsi sok taskat cipel... Nem akarsz segiteni rajta.  ? Ma a dolgok a fejuk tetejere allnak. Az olaj kiugrik a serpenyobol es megszokik. A busz ajto kinyilik majd az orrunk elott becsukodik. Ugy dont ma nem enged utjara minket. Legalabbis nem ugy, ahogy szokott. A fa raugrik a parazsra de kioltja azt is. A szamra mosoly huzodik de lassan kialszik az is. Ilyenek az esos hetkoznapok.
A busz ablakon kukcskalok kifele... Az esocseppek versenyt futnak. Az nyer aki elobb er az ablak aljara es ugy is tunik el, mint a kamfor. Kiszemeltem egyet. Moat neki szurkolok. Eddig o volt a leggyorsabb, de most hirtelen megall mind majd elindul szepen lassan a tobbi. O nem. O csak all es bosszankodik. Konnyu ezt is a napra fogni...
Az ut szelen egy gyonyoru lany varja a hazafuvart. Esernyovel a egyik kezeben, oriasi bevasarloszatyrokkal a masik kezeben. Mar csak par perc es mwg is erkezik a fuvar, de elotte meg elhalad elotte egy kocsi, lagalabb 120-szal, sarpacakat hagyva maga utan a lany ruhajan. Bosszankodik. Miert vele tortenik ? De aztan megjon a fuvar es o csak a napra fogja.

tombolo lelkek

A foldnek vizre, esore volt szuksege... Hat megkapta.

Hallani meg az imenti dorgeseket melyek visszhangja meg el a fulekben,  de mostanra mar messze jar ...
Latom a villodzo fenyeket, es tudom szemem marmar hozzaszokott az elozo villamlashoz, azonban a feny mar allandova valt....
Par perccel ezelott hajamba kapott a szel es tepte es cibalta, rangatta es huzta.... De mostanra mar csak a hatamra hullik....
A fakat kicsavarta a szel.
A cserepeket lehordta...
A leveleket szetfutta es a hajakat is megcibalta.
A viragokat kiszakitotta a foldbol es szetdobalta az uton.
Uttorlaszkent fakat csavart ki, s dontott az utakra.
Szantofoldeket gyujtott es embereket razott...
De a vihar lecsendesult.
S mily pusztitasokat hagyott maga mogott egy artatlannak velt vihar... Milyen eros es pusztito lehet amirol azt hiszed szukseges. Vegigsetalok a parton, ahol elotte szerelmesparok setalgattak kezenfogva a naplementeben. De most.... A letordelt agaktol es a szethordott levelektol/tormelekektol meg a jardat sem latni.  Mar csak az emleke maradt a kacajoknak es a szerelmes csokoknak... Felismerhetetlensegig torzult minden ami elotte szemet gyonyorkodteto volt.

Igy van ez a lelekkel is. Persze, csak hagyd hogy megteljen a lelket szemetekkel es csak akkor uritsd ha muszaly .... Na ez az ami igazan tud fajni. Mindig is az a tipus voltam aki mondogatta hogy engedd el , ne hagyd hogy felemesszen, nem tehet tonkre de en sosem engedtem el.
Ha valami szivenutott eltemettem es mikor egyedul voltam eloastam... Na ez az amit nem szabad. Nem fulladhatsz bele a konnyeidbe.

Ma beallt a vihar elotti csend.
Pattanasig feszult a hur.
Vajon nekikezd? Vagy meg huzza az idot?
Persze.
De mar erezni a szelben,
S az illatban amit magaval hordozott.
Ahogy a fuben vibraltak a viragok,
Ahogy a lombkoronat razta a szel.

Aztan csak a csend .
A vihar elvonult.
Ma masra csap le.
De vajon kire ?!