szar dolog a címadás

Mindig csak átsuhan a szemem a kihívásokon. Ah, mi az nekem, kinek csináljam ? - gondolom minden egyes hirdetés után. De ezen már többször is megakadt a szemem. azért ez mégis csak más.
100 nap boldogság.
Már a neve is inspiráló - gondolhatja az ember.
Szóval úgy döntöttem belevágok egy kihívásba ami arról szól hogy meglásd az élet apró örömeit.
Mindennap egy képet kell posztolni ( már elfelejtettem hova, nem is én lennék ) arról, hogy abban a napban mi okozott boldogságot.
Abban reménykedek hogy nem fog nehézséget okozni ez számomra. Persze arra is gondol az ember, hogy mi van ha alapon .... nem történik semmi ? Talán csalok és kreálok magamnak boldogságot. De akkor már nem is csalás, akkor már tisztességes játék. Eléggé belebonyolítom magam a dolgokba. Csapj le ha kezdek begolyózni!
Kezdek begolyózni, igaz ?
Na jó, lehet. De elég szar ügy ha a barátaid elmennek. Te meg végignézed. Aztán rádöbbensz hogy hívnád, de nem lehet. Na ez a nem mindegy.
Meg az sem, hogy ők mind új embereket ismernek meg és a logika alapján a régi elavulttá válik. Aztán meg futhatsz a vonat után, de az gyorsabban zakatol mint ahogyan te futsz, szivem.
Sírnom kéne. Ezt teszik a gyengék ilyen helyzetben. Én inkább minden percet kihasználok amíg engedik. Mert tudjátok, az a baj az emberek többségével, hogy nem mondja ki ami a szívében van.
Talán nem tudják milyen fontosak nekem.
Talán nem tudják azt sem, hogy róluk beszélek-e.
Talán, most gondolkozol el azon, beletartozhatsz-e....
Ha sokat mosolygok rád, beszélek veled és valaha kinyilvánítottam a szeretetem ( bármily módon ) benne vagy.
... és hiányozni fogsz.
Mocskosul.
Sajnálom ha ezt személyesen nem mondtam. Veheted bóknak is.
Vagy nem. Rajtad áll,.
Olyan ez mint a kilőtt golyó. Suhan. Aztán lehet, hogy még becsapódás előtt karcol, sebez, de senki nem tudja hol áll meg. Milyen erős, meddig megy.
Remélem elég erős vagyok ahhoz hogy megfogjak párat.
Ha sebez is....
ilyen ez a barátság, vagy mi.

Nézz belém

Ez mind múlékony.
Legalább hasonlít rám.

van úgy hogy belep az árnyék
s közben hajladoznak a fák
te meg ülsz a seggeden és azt reméled
ez mind álom lesz csupán.
aztán csak felébredsz
majd rádöbbensz
á hagyjuk a fenébe.

Valamiért mindig az átvitt értelembe és a rejtett üzenetekbe bújok. Azok mögé rejtőzök.
Szóval ha bújócskázni akarsz velem, már tudod hol keress. Fene, nem kellett volna elárulnom magam? Nos, azt nem tudhatod melyik olyan biztos hogy elrejtsen, így már azért nehezebb. Nem ?
Mindig újra és újra rádöbbenek hogyha a nyugalmat és a békét kell elképzelnem mindig ugyanott kötök ki. Egy réten. De nem akármilyen réten. Most elárulok nektek egy titkot. Egy olyan titkot amivel egy iciripicirit belém láthattok. Nem sűrűn van ilyen, na tudom, de nyugi majd valamivel kiegyenlítem ezt is.
Van egy rét. Gyönyörű. Legalább annyira mint a filmekben. Tudjátok olyan lehetetlenül szép. Csodálatosan zöld fű, egyetlen szál gaz sem. ( na ez azért már furcsa, de így képzeld el )
Mindezt körbeveszi egy ijesztően sötét és magas, végtelennek tűnő erdő. Ott ólálkodik a gonosz, a rossz. De nem tud bejutni a rétre, mert a rétet és az erdőt egy végtelenbe nyúló szakadék választ el. Mindezt egyetlen híd köti össze. Vékony és rozoga. Amolyan függő híd mely meginog a súly alatt.
Csakis ezen próbál megrohamozni a rossz. A rossz emlékek, a rossz élmények. A csalódások és a fájdalmak.... de tudjátok.. ha meginog a híd... valakinek le kell esnie! Így csak egy része juthat be. Egy törtrésze annak ami elindul. Így védekezem. Egyes egyedül a baj ellen. Olykor-olykor beengedek valakit hogy megérezze milyen a békesség és a szeretet "súlya" alatt élni, de van hogy ez túl sok. Igen, néha nekem is. Olyankor kimerészkedek az erdőbe, és rettegek attól melyik pillanatban támad meg egy csapat rossz. Van, hogy megteszik és a mélybe rántanak, van, hogy megsajnálnak és elengednek. Mindezt azért teszik, mert tudják, hogy visszatérek. A hangok, a levegő, az érzések mind-mind mások és ugyanazon nem él el sokáig az ember. "Fő a változatosság" -mondják.
Bent csicsergő madarak, vízcsobogás, levelek csörgése.
Kint félelem szaga, ijesztő állathangok és a folytonos huhogás.

Ez mind múlékony.
Legalább hasonlít rám.

MenekültKRÍZIS

Nap mint nap ezzel fut össze az ember az utcán, a médiában, interneten, tévében, újságban. Mindenhol ez a hír járja. Lassan megőrjíti az embereket. Veszetté változtatja a magyar népet. Megbolondítja a kedves embereket és előhozza az állatot a rasszista emberekből.

A menekültek megszállják az országunk.
Nem hiányzik valami ebből a mondatból ? Vagy szerinted "Kedves Olvasó!" ( aki vagy ellene vagy mellette vagy) helyes ez a mondat, pont így ? _Nekem azért hiányzik onnan egy kérdőjel.

Mielőtt még bárki tévképzeteket ringatna álomba, nem védem meg őket.
De úgy vélem, hogy azt még fontosabb leszögeznem, hogy NEM IS ÍTÉLEM EL ŐKET.

Ellenben a legtöbb magyar emberrel.
Ezért is vetemedek arra hogy kifejtem a véleményem ebben a témában, ami persze nem feltétlen helyes döntés. De én megteszem. Bátorság vagy sem.
Minap ismét ezzel volt tele a híradó. Magyarországra érkezik egy csapat menekült Szerbián át mert újra megnyitották az egyik messzebbi határt.
Aztán arról is beszélnek hogy nincsen fertőzésveszély. NINCSEN. nuku. nien. no. vágesz ?
Na meg azt is megmutatják, hogyan, hol és milyen körülmények között élnek ők itt az országban....hogy az orvos aki hajlandó arra, hogy ellássa a betegeket és a sérülteket egy metró aluljáró sarkában kénytelen ezt megtenni. Azért gondoljatok már bele. Ne a menekültekre... az emberekre. ŐK IS EMBEREK. - Még akkor is ha nem jogosan tartózkodnak itt. - EMBEREK.
Ez az orvos azt is elmondta hogy nem hajlandó kesztyűben dolgozni, mert szüksége van az emberi kontaktusra, az érintésre, hogy csak így tud gyógyítani és ezt akkor is vállalja ha tudja mekkora a kockázat. Ő emberből van. Emberként is viselkedik.
De ez még nem minden. Ellátott egy fiút, aki súlyosan megsebesült és mint kiderült elveszítette az édesanyját és az édesapját, ahogyan a házuk is leégett. A családja megsemmisült az utálat közepette és ő magára maradt. De az orvos aki áldozatokat hoz ezekért az EMBEREKÉRT örökbe fogja fogadni.
Na és akkor jöhetnek azok a példák is amelyeket a csodálatos közösségi portálokon olvastam ?
Hogy az emberek nagy része a halálukat kívánja ? a HALÁLUKAT ?? gondolkodj és mérlegelj ? Tesz ilyet egy ember ? Ez inkább állati ösztön....
Hol marad az emberség belőletek ?
Nem kell szeretni őket.
Talán még elviselni sem.
De ha utálod... utáld CSENDBEN.
Ha nem akarod vagy nem tudod elviselni, KERÜLD EL. 
Próbálj meg alkalmazkodni egy kicsit és ember lenni, kérlek.
Csak mert vannak köztük olyanok is akik tényleg elesettek és rászorulnak a segítségre. Szűrd ki találd meg és segíts rajta. Ha nem, csak hagyd hogy más megtegye. Legalább ezt ne gátold meg.

Ide-oda na meg összevissza

Azt gondolhatjátok hogyha nem ír az ember folyamatosan akkor egyszer csak kizökken a megszokottból és elfelejti a napi rutint. Hogy ez olyan, mint amikor a diák elmegy a nyári szünetre és egész nyáron aligha leír két mondatot, így kizökkenve az írásból. De azt ilyenkor ne felejtsétek el, hogy nem elfelejti, csak nehezebben lendül be újra. Túlbonyolítva a dolgokat, visszazökkenek én is. Remélhetőleg.  Eltűntem  a nyáron. De nyilvánvalóan ez volt a meghatározó nyár sokunk életében. Legtöbbünknek ez sikeresen ívelt a cél felé, azonban olyan sorstársakra is lelni akik inkább lefelé bukdácsoltak a létrán. Vagy csak megálltak pihenni egy lépcsőfokon. Ha veled is ez történt, nézz jobbra ott integetek neked.
Nyilván több okból kerülhet az ember a bukdácsolás és a "megmaradó" szintre. Személyem szerint a szerencsétlenség és a felkészültség hiánya juttatott ide. Hogyan kezeltem ?
Nem úgy ahogy illett volna. Kiakadtam és végtelenül mérges voltam magamra. Tudtam hogy az én hibám és hogy ezért mást nem is hibáztathatok, de azzal hogy haragudtam magamra, tudom hogy részben haragudtam azokra is akiknek sikerült. Igazából féltékeny voltam rájuk. Tudtam hogy nekik teljesül az álmuk, vagy ha az még nem is, de jó irányba haladnak az felé.
Igen, én is, csak megálltam. De ez elpazarolt idő.
Fordítsam hasznosra ?
Azon leszek. Nyilvánvalóan.
De ezeket a tényeket.. ezeket a híreket nem mindenki ugyanúgy dolgozza fel és ezt nem mindenki tudja kellőképpen megérteni.
Ha te is ebben a helyzetben vagy nyugodtan keress meg, szívesen elbeszélgetek veled is.

Nos. Hogyan is meséljem el a sikeres nyaram amikor egy cseppet sem nevezném annak ?

A barátság mulandó dolog, cseppet sem lepődj meg ezen!
Ha nyaralni indulsz több mint az egész családoddal, készülj fel az idegtépésre, és hajcibálásra!
Ha nem vettek fel az egyetemre, ne lepődj meg ha ezt mindennap a fejedhez vágja valaki!
Vagy utal rá!
Vagy csak megnyugtatni próbál azzal, hogy nem dől össze a világ.
Ha dolgozol, elfáradsz!
Ha elfáradsz, nyűgös leszel!
És ha nyűgös vagy veszekedni fogsz.
Szóval a tanulság az, ha dolgozol ne beszélj senkivel csak miután kipihented magad.

Te pedig kedves leendő egyetemista, gratulálok és sok sikert kívánok a következő kihívásokhoz!
Pusszantás.