Részegen józan az ember!

Furcsa lehet a kijelentés , de részegen józan az ember.
Addig ameddig tisztában vagy azzal, hogy mi vesz körül, kik vannak melletted és kik vernek át, addig a maszkodban lófrálsz amíg csak teheted.
De onnantól kezdve, hogy valami tudatmódosító, hangulatfokozó lötty kerül a szervezetedbe kezdesz önmagad lenni. Az igazi ÉNed kezdi átvenni a hatalmat a lapos és hamis álcád felett. Úgy tűnik nem építetted fel elég részletesen. Erőteljesen. Kezded elengedni magad és csakis kizárólag magadat adni. Hihetetlenül egyszerű. Csak mindenki tagadja.
Mindig van egy határ. 
A határvonal. És ha azon átesel a memóriád feladja a szolgálatot, de addig ameddig csak közelíted... addig amíg csak a közelében jársz, tudod hogy mit csinálsz, csak kevesebb a gát. Ezért több mindent megteszel és sokkal bátrabb vagy. Kiengeded azt amit máskülönben nem tennél, hisz félsz, hogy majd ez lesz , nemhogy az. Ezért hazudják azt az emberek, hogy "nem emlékszem" és fogják arra, hogy  "részeg voltam".
Jó kifogás. Mindenre. Napersze.... annak, aki elhiszi. Annak, aki ezt beveszi.
Ne vedd be. Ne légy naív.
Mégis azt kell mondanom, hogy a gát előtti állapot nemhogy jó, sőt hasznos. Részegen ismerszik meg az IGAZ jó barát. Így szólna a mondás, ami majd a nevemhez kötődik, ha szebb helyekre térek.
Na most persze az jön, hogy te hülye vagy, téged olvastalak eddig is ? Hát menten itt hagylak, de NEM. Hallgasd meg az érveimet.
Amikor részeg vagy és egyedül ülsz a hideg kövön kint az esőben, ki az aki odajön hozzád ?
Akit érdekelsz ?
Akit IGAZÁN érdekelsz?
Aki nem azért megy oda, hogy "hallod haver, van egy cigid" , "adj már gyújtót" "van még piád" ?
És ki az aki telibekakilja, hogy mi van veled ?
Hát megmondom neked. Azok, akik csak elhitetik veled, hogy érdekli őket a hogyléted, de igazából leszarják hogy élsz-e vagy halsz. Sírsz-e vagy nevetsz. Szeretsz vagy gyűlölsz.
Ezek bizony az érdekbarátságok. Mind erről szól.
Mind. Csak fel kell fedezned. Nem nehéz. Menj el titkon, s nem titkon kedvelt barátaiddal bulizni és nézd meg ki az IGAZ barátod.
Nem áltatlak barátom, meglehetősen csalódni fogsz. Persze, lehet különbözöl. Az is lehet, hogy akit a barátodnak hiszel, mind oda megy majd.... de ha mégsem, ne mondd azt, hogy nem figyelmeztettelek.
Unom már, hogy az összes nagy ember megmondja mit csinálj, mi a jó és hogyan éld az életed.
Unom, hogy az embereknek hamis barátokkal kell együtt élnie.
Unom a hamisságot.
Unom a hazugságot.
Mindig van egy nagy váltás.
Elhatározod, hogy nem élsz együtt a hamis barátokkal.
Hogy majd nem írsz rá.
Nem keresed.
Nem beszélsz vele.
De ez nem tanács, félre ne érts. Csupán tapasztalatközlés. Mert ha ezt teszed, biz sírni fogsz a magányos éjszakákon. Megállíthatatlanul. Hiába van ki szeret. Mindennél jobban imád és törődik veled... vannak olyan lyukak, amelyeket nem mindenki tud betölteni.
Ne sajnáld ha te sem tudsz betölteni egy ilyen heget.
Ezek azért vannak, hogy figyelmeztessenek arra, hogy te is ember vagy. Ember, akinek fáj.
Azért, hogy mindig tudd, nem szabad vakon megbízni az emberekben... de nem hogy vakon, nyitott szemmel se nagyon.
Érvekkel támasztom alá ugyan az érvem , mégis azt mondom, nem kéne hinned nekem. Ne hallgass rám. Ne élj úgy, mint én. Nem akarom. Te se akard.
Csak érezd át, és mondd meg mit tegyek. Mi mást tehet ha csalódik az ember, mint hogy kiboncolja miben/kiben csalódnia kellett?

Szeretek boncolgatni,
Lelkeket.
Az enyémet.
Másokét.
Csak akkor fáj, ha rossz amit a szemem lát. 
De akkor úgy mar, mint a mérgező gáz. 
Engem kiver a láz
reszket bőröm, mégis mennék tovább.

Hova visz az út, mi kaviccsal szórt, rózsabokros út ?
Merre megyünk, hova haladunk ?
Annyi kérdés , mind megválaszolatlan pára.
Mégis haladunk, még ha utunkat állja néhány
elmeháborodott, ki eltévelyedett
útja során meghurcolttá, kiéhezetté vált.
Ilyenkor azt javaslom, ülj le vele
igyál vele
és kiderül, hogy bízhatsz-e benne.

Ilyenkor, amikor az éjszaka leszáll és full sötét a kinti világ, elgondolkodik a világ, hogy miért ilyen sivár MINDEN ? Amikor a hold beragyogja a földet, s a tó tetején tükröződik csodaszép színe, vajon eszedbe jut-e neked, mi mindenért küzdöttél már meg ? Hálás vagy ? Büszke ?
Tisztában vagy azzal, mi mindent tettél azért, hogy ide juss? S kik segítettek abban, hogy tanulj ? Eless, felállj, s továbbmenj ? Meglepődsz, de ez mind fontos. Ők igaziak. Ők barátok. Ők, akik fent ragyognak a hold mellett és mindig, amikor csak tehetik leragyognak rád és bearanyozzák a magányos éjszakáid.
Ők az angyalaid.
A megmentőid.
.. már csak arra kell rágyere, hányan vannak valójában, s hol rejtőznek pontosan.
... mert az is megeshet, hogy épp a hátad mögött ácsorog és azt várja, hogy megöleld.