...és véget ért egy újabb hónap.
Bátran ki merem jelenteni, hogy az előző hónap úgy ment, ahogyan jött. Gyorsan.
Kevésszer mondom azt, hogy belátom ez most nehéz volt, de ez az volt. Hosszú és fáradalmas procedúrán vagyunk túl, de minden perce megérte. Sokszor nem látom be, mennyire túlvállalom magam ... aztán amikor eljutok arra a szintre, hogy nincs tovább, rájövök mennyire belefáradtam.
Na ez történt most is. Most úgy érzem, hogy egy üres teremben ülök és nem tudom mi fog történni de
Nyitott szívvel várom a folytatást.
Minden veszekedés és konfliktus megoldását és lezárását.
Minden egyes megoldatlan kérdés megválaszolását.
Szeretném kibontani a keletkezett csomókat és simára bogozni a köteleket.
Végső soron, szeretném feldíszíteni az üres, fehér termet. Ez a legnagyobb kívánságom jelenleg. Jelképesen, persze.
Aztán szeretném, hogyha a körülöttem lévő emberek megértenék miért háborog a szivem.
Hogy hogyan lehet lecsendesíteni és hogy ki képes mindezekre. Nem, nem tudja mindenki megtenni. Aki pedig megtudja... megteszi. Úgy ismerem. Úgy hiszem. Haladok elore, a megtervezett utamon es minden egyes lepessel kozelebb kerulok a celhoz. a kerdes persze mar csak az, tudjuk-e, hogy mi var rank a celvonalban ? azert harclunk, vagy csak egy távolabbi cel fele haladok. és mi van ha elfáradok ? ha feladom ? van aki visszarántson ? vagy tovább fusson velem? mindent a célért... ez a havi jelige. ez az ami éltet. na meg persze kisebb célok, amikről tán félek beszélni. könnyebb lesz ha már megtörtént. ebben bízok. most pedig következzen egy csodás kis április. (: