A boldogság béklyó, áfonyaillatú teher.

Azt hiszem nélkülük lenne üres az életem....

A pénz jön és megy , ezt mind tudjuk. A legfontosabb dolgok az életben az emberek , akik velünk vannak. Pont itt. Pont most.

                                                                                    Ne keverd össze a kötődést a barátsággal. A barátság mulandó , eltűnik , a kötődés viszont a lelkedet köti , a másikéhoz. Ezért szeretnél minél több időt tölteni vele , mert érzed , hogy többé tesz , erősít , feltölt. Többnek érzed magad már attól is , hogy ott van az életedben. Onnantól meg nincs lehetetlen.

   

Barátság : Amikor nem számít hogy milyen mocskos a szád , vagy milyen büdös a ruhád. Amikor minden mindegy hiszen a lényeg lényege Ő maga. "Szeretlek" és tudom hogy ő is engem. Avilág legboldogabb emberei lehetünk azáltal hogy a szívem a szívedben , szíved a szívemben.

-Pont jókor jössz. Ez a nap legjobb része.
-Melyik az a rész ?
-Amikor te meg én , mi leszünk.
/Micimackó/

Az értékek sokat jelenthenek , de az együtt töltött idő tanít meg az apróságokra.




Lehet , hogy érzelgősnek fogok tűnni , de mindig is úgy gondoltam , vannak olyan emberek , akik kitörölhetetlen nyomot hagynak a lelkeden. Egy bevésődést , ami sosem tüntethető el.


Egyes kapcsolatok olyanok mint a jó borok : meg kell érniük.

A barátság egy olyan csodálatos dolog , ami két ember között alakul ki. Ám ez a két ember nem akármilyen , közel sem egyforma. Mégis mintha egymás szívében élnének és élednének újra.

Teljes szívemből kívánok neked :
Mosolyokat.....amikor bánatos vagy.
Szívárványt.....hogy a felhőkben járhass.
Nevetést....ami ajkadat simogatja.
Gyengéd ölelést...amikor lelked elhagyatott.
Barátokat .....akik felvidítanak.
Szépséget szemeidnek....hogy sokat lássanak.
Önbizalmat....ha kétségek gyötörnek.
Hitet...melyben teljes az élet.
Barátságot .....hogy megismerd önmagad.
Türelmet... hogy a világot elfogadd.







Ha azt mondom hogy a legjobb barátnőm vagy , még meg sem közelítem a valóságot. Nekem te a nővérem vagy. Na meg néha az anyám is , ami valljuk be , rám fér. Azért tudom ilyen vakmerően belevetni magam a kalandokba , mert tudom te ott állsz fölöttem. Mindig ott állsz.

 A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér.... és elkészül a mű. A nagy mű. Aminek csodájára jár az egész világ. Csak állsz a kép előtt , és nem érted mi olyan különös rajta. Nem tudod miért olyan megfejthetetlen az a mosoly. Nem tudod mit rejtett el benne a Mester. Pedig egyszerű.  A mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső szépséget vitte a vászonra. Valami mást. Azt , ami belül lakozik. A lényeget. Mert ő tudta, hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A szemekben. A mosolyon. Az Ő mosolyán.

Amikor egy barátság olyan mélyre nyúlik , hogy már nem is barátnak , hanem egynek érezzük magunkat a másikkal , akkor azt a köteléket nagyon nehéz elszakítani.