Sorstársaim...

Szeretem ezeket a délutánokat.....

Elindultam haza.... az eső esett , majd egyre jobban megeredt. Nem , nem áztam ronggyá. Beléptem a házba és sehol az az érzés amikor megcsap a meleg , és rohanok a kandalló elé. Ma nincs olyan hideg. Kint nincs , bennünk viszont megeshet az ilyen. Üresek vagyunk és hidegek. Néha. Nem mindig. Olykor-olykor. Mint most. Bújom az irodalom füzetem a három oldalas fogalmazással amit ma írtam meg hogy kedves sorstársaimat megsegítsem , puszta jószándékból. Minek nekem orosz realizmus? Ők megtanulják az enyémet ? ... sebaj. Műveltnek lenni jó. Gondolom. Alapvetően szeretem az irodalmat , a verseket , és az értelmet nem nyerő novellákat is. Az írók élete már kevésbé izgató , bár ha nem az irodalom tankönyvedből tanulod meg sokminden mást is megtudhatsz .... a kifelejtett , de izgalmas részleteket. A verselemzést is meg lehet tanulni , de minek ha mindenki mást lát bele egy versbe ?! Máshogy értelmezi. 

Kritika. Az iskolával szemben. A tanítással. Nem jó ez így. Itt gyökeres reformokra van szükség. Itt töröm magam hogy jó jegyeim legyenek és azt mondhassam hogy erre büszke vagyok , de akármennyire töröm magam a négyes szinten valahogy megrekedek.... vagy a tanár nem tudja elviselni azt hogy én tanulni is tudok. Azt mondták ... a lustaság megtestesítője vagyok. Nem tévedtek. Nehezen találni nálam lustább embert , de ennek ellenére tudok aktív is lenni. (azért nem nagyon) 
Rokon lélek a drága restnök... okéoké , másnéven a lajhár.

A kis lusta "disznó". ( Vajon ez sértés lehet számára ? )

Jóéjszakát ! Örülök hogy itt jártál! :) Ó , és ne feledd.....

KÜLÖNLEGES VAGY :)