Veszprém és a kézilabda meccs

Jónapot mindenkinek! Bár még ugy érzem reggel van , rá kellett jönnöm hogy ma én aludtam ki a földből a krumplit. Délig aludtam , és még csak utána pár órával keltem ki az ágyból. De akkor is nagyon nagyon nehezen.....

Így.! Az ágyam ...a társam. Elengedhetetlen. Mindent megad .... kényelmet és meleget. Szeretem. Nem hagyhatom el. ... nem így. De aztán kikeltem. Hívott a természet. A mamám. Ma van a mama névnapja holnap meg apa szülinapja. Kerek számot ünneplünk már ... szoval ez egy nagy ünnep.

Tehát elmentem a mamához mert sütött sütit , és nem tudta egyedül elhozni. 

Ennyit sütött. Mónika szeletet. Tejbegrízes , diós , csokis...... mmmmm. Teli boldogsághormonnal , amire most aztán szükségem van. Még tortánk is volt... bár ez egy vicces történet. Pénteken volt valentin-nap , és apa ugy gondolta meglepi anyát egy tortával , méghozzá oroszkrém tortával , szivecskékkel és virágokkal a tetején. Csakhogy anya szintúgy ilyet rendelt apának a születésnapjára. Szoval egy rugón jár az agyuk.

Ó és hát persze. Tegnap voltam Veszprémben , kézilabda meccsen. Egyszerűen fantasztikus volt , és megfogadtam hogy ezentul tisztes rajongójuk leszek. Noshát elindultunk Bajáról ugy 11:30 - 45 között.... és nagyon nagyon sokat utaztunk. Későn keltem aznap és pontban félre érkeztem meg. Azt hittem már a buszt sem érem el , de végül minden sikeres lett és fent ültem a buszon amikor elindult. Utközben felvettünk még néhány embert , de igy is volt 3 óra biztosan az út. Amikor odaértünk , elmentünk várost nézni , ahonnan gyönyörűséges volt a kilátás és aki oda elmegy , örökre beleszeret Veszprémbe.

 Ezt persze a kaja követte a sorban. Egy aranyos bácsi hozta ki nekem és megsimogatta a vállam és jóétvágyat kívánt. Hát ezek után kinek lett volna szíve visszaadni bármit is abból az ételből ? De hát muszály volt. A párolt zöldségek nem az én stílusom. A desszert pedig valami eszméletlen volt. Somlói galuska , és maga a mennyország.

Ezután megmásztunk pár dombot ......

és utcát , kicsit kavarogtunk de csak megtaláltuk a buszt , ami átvitt minket az arénába. Marian Cozma emlékére mécseseket helyeztünk az őt ábrázoló szobor "lábához" és ki-ki félperces néma csendben megemlékezett róla.

Ezután evezzük komolyatalanabb vizekre. Volt egy kis nézeteltérésen egy táblával , ami az úton téblábolt , majd a biztonsági őrrel is de csak bejutottam abba a híres neves arénába. Végigüvöltöztük , és örjöngtük a meccset , és nagyon élveztük. Szerencsére a Veszprémiek nyertek. A parkolóból , sőt ne haladjunk ennyire előre.... az aránából is ki kellett jutni valahogyan , hiszen ennyi ember , mint ott..... és mind egyszerre indult ám meg. Na de kiértünk onnan és innen is  és céliránybe vettük Baját. Borzasztó hazaútban volt részem , a busz is kényelmetlen volt és a hátam is majd beszakadt. Kerestem egy üres kettest azt remélve hogy kényelembe helyezhetem magam , de tévedtem. Álmos és irtózatosan fáradt voltam , de ugy bepunnyadtam hogy olyan kómás fejem volt az út végére mint annak aki már hetek óta nem aludt....

Itthon aztán egy idő után sikerült elaludnom és ma egészen délig aludni.....

Hát ennyi lett volna mára drágaságaim ! Jóéjt , és nefeledjétek : Sose hagyjon el benneteket a remény. ;)