egyveleg

Van úgy, hogy eléd vágnak
...lisztet
...vajat
...sót
...cukrot
...szalonnát
...kakaót
...olajat
...tojást
...és elvárják, hogy ebből alkoss valami ehetőt. Összegyúrj belőle valami elfogadhatót. Értékeset. 
Mindig lehetséges.
Ezt tettem én is. Összegyúrtam azt, amim volt.

 Miből gondoljuk azt, hogy minden mondat első betűjének nagynak kell lennie? Nem a helyesírásról és a szabályairól beszélek. Ezt verd ki a fejedből. és most nézd meg a nagy betűket. az összes lenézi a kicsit ... úgy gondolják ők magasabb rendűek. és te megadod nekik a lehetőséget, hogy lenézzék a másikat. ne hagyd nekik. ne engedd.... 

 nos, azt hiszem végérvényesen is kijelenthetjük, hogy itt a tavasz! A madarak csicseregnek, a gyerekek kacagnak, a fiatalok szerelmesek lesznek. Hát nem gyönyörű? Új illatok, színek és hangok társulnak a tavasz kezdetéhez. ki szereti, ki nem. sokak számára ez a kezdet... mások viszont úgy vélekednek erről, ez a vég mely elnyeli őket. nem hihetjük, hogy ily erő birtokában áll a tavasz! nem. persze, hogy nem. ezek csupán olyan dolgok, melyeket kötni kell valahova. sajnáljuk tavasz. de ne feledd, azért szeretünk. a friss szellődet a napsütésben, melytől éppen kellemesen elviselhetővé válik, az amúgy kibírhatatlan hőség. a virágok üde, boldog illatát. a madarak kellemes, idilli csicsergését.

 a nyugalom szigete. azt hiszem az egyik legfontosabb állomás az életünkben. nincs előre meghatározva, mikor jön , de meg az sem, hogy mikor távozik. vagy ide inkább te jössz és távozol? azt hiszem nem számít. most legalább is nem. elveszek a percben. minden apró részletben. hogy ez a virág kék vagy sárga? de az sem mindegy, hogy kerek vagy szögletes...  honnan fúj a szél, hová tart az ég. az égen hány fénycsóva látszik, s milyen alakúak a közelgő bárányfelhők. ez mind, mind érdekel. az is érdekel, mi van a lencsén túl. itt és ott. és a tapintása.

 minden reggel más. annyi minden befolyásolhatja a reggeled. hogy milyen kedved legyen aznap.... hogyan feküdtél le este? mire gondoltál és mit éreztél? pontosan ám, nem csak úgy átsuhanva. mire vágysz és mit szeretnél. de az a legjobban, hogyan köszöntek el tőled, s kívántak jó éjszakát.

a reggeli kávé. 
a kiskanál amit elnyelt a kakaó. 
az ablakon át beszűrődő napsugarak. 
a párnába beleformálódott arc... 
esti , lakkozott körömbe belenyomódott hajszálak. 
nélkülözhetetlen hozzávalói a reggelnek.

 ma reggel furcsa, szürke köd fogott körbe. nem tudtam mit jelent, mit kéne tennem. olyan volt, mint valami betegség. belém mászott és fertőzni kezdett. szépen lassan terjengett a testemben. a méreg csak úgy áradt szét az ereimben. nem tudtam tenni ellene. féltem . reszkettem. ki a fene tudta volna, hogy ez a nyavalya fertőző-e vagy éppen halálos eredetű ? persze, hogy féltem. aztán eszembe jutott, mi van, ha nem is vagyok egyedül ? ha van itt valaki, aki segíthetné ? eszeveszetten rohanni kezdtem. kapálóztam a kezemmel, mint a vakok a félelemben, de semmit sem értem el. rúgkapáltam, mint a kezdő focisták, de semmibe sem rúgtam bele. négykézlábra ereszkedtem, tapogatóztam, szimatoltam de sehol, semmit nem észleltem. elkeseredtem. aztán rádöbbentem. - aki egyedül alszik el, egyedül is kel fel. - így hat magamra maradtam a köddel. a "már-már romantikus" első találkozásunk kezdett őrületbe fulladni. már belepte a tüdőm... úgy éreztem ... tele van vele, tele mocsokkal. ragadós, nyálkás ... undorító. de nem csak a tüdőm volt tele ... megtámadta az agyam. nem tudtam tisztán gondolkodni. nem tudtam felelni. kérdezni. szólni. a tüdőm. nem kaptam levegőt. nem volt több oxigén. a nyálkahártyáim. nem volt nyálam. ha késztetést éreztem, hogy nyeljek ... undorító, fekete mocskot nyelhettem, ami útközben megtelepedett a torkomon. és megtámadta a szívem. lassan, de biztosan kezdett megállni. lassult. ez az egész vészjósló volt. tudtam, hogy ez nem lehet valóságos, mégis rettegtem a haláltól. nem akartam így meghalni. még nem. a helyzetem kezdett reménytelenné válni. minél jobban harcoltam a nyavalya ellen, annál jobban férkőzött a testembe. azt hiszem feladtam. majd felébredtem. tudtam, hogy álom volt, mégis éreztem a számban, hogy "volt". tudtam, hogy nem történt meg, mégis megváltozott valami. a kérdés már csak az volt, hogy mi ?

A nap süt. Már éget. Pulcsi nélkül , trikóban ülök a székben. Melegem van. Vajon a hangyák boldogok ? Csicseregnek a madarak. Csodaszép. Vajon , ők is összetörik egymás szívét ? A távolban valaki füvet nyír. Friss fű szaga terjeng .... de nem itt.

reggel találkoztam egy megnyúzott csigával. hosszú gondolatmenet húzódott mögötte. megsajnáltam. minden ami belülre való , kikerült. és ami kívülre való .... felismerhetetlen lett. mire gondolhat egy csiga a halála előtt ? mi lehet az átkozott utolsó kívánsága ? 
neked mi lenne ?
én azt kívánnám lepleződjön le az összes hamis barátom. 
ezt kívánnám. 
a pofádba kívánnám. 
aztán mosolyognék arra aki megmaradt. 
a többit pedig a pokolba kívánnám.

ma reggel azt álmodtam , hogy a fülembe súgtad mennyire szeretsz. mélyen a szemembe néztél , tudatni akartad, hogy nem hazudsz. akkor fellobbant egy láng a szemedben és éreztem, hogy félsz elveszíteni.  magadhoz húztál és úgy öleltél, mint még soha. bilincsként záródtak a karjaid a testemre. a nyakamban éreztem a csiklandozó leheleted. Összekulcsoltam az ujjaink és néztem. Miközben néztem, megfogadtam, soha nem engedem el őket.

 A festő egy első találkozást akart lefesteni....
És ott állnak egymással szemben.vagy menjünk meg előrébb meg csak közelítenek egymáshoz. A szívük hevesen ver , a gyomrukban pillangók milliója repked , a torkukban pedig lehetetlennek tűnő gombóc rekedt. A hangjuk mintha megszűnt volna , ezt ok is érzik. Megijednek. Elbizonytalanodnak. Lassan közelednek egymás fele. Talán ....nem is tudom.  még meggondolhatják magukat. Vagy csak szimplán elmennek egymás mellett az utcán , mintha ismeretlen idegenek lennének. De mar ismerős idegenek. Mar közel vannak , megremeg a kezük , a lábuk... megremeg a szívük. Aztán ... elvesznek egymás pillantásában. Varázslatos. Mintha egyszerre tűnt volna el minden rossz és vette volna át a helyet a boldogság. Kiveszett belőlük minden szó ... próbálnak olvasni egymás tekintetéből. Vagy írni szeretnének ? Azt varjak hogy az egyik lepjen . A lány karja megmozdul , de visszaejti az ölébe. A fiú megfogja a lány arcát majd szenvedélyesen megcsókolja. Egymás nyakába borulva szívjak magukba a találkozás illatát. Mintha ezer éve nem látták volna egymást .... pedig ez volt az első alkalom.

A végzős év emlékére.

néhány kép a végzős évből

 biosz érettségi? ugyanmár.

 bestbest. 

a jó kis biosz órai fényképezkedés...

 vigyük bele Attilát is. :D

 Szerelem.

 Janak. Nyunyooo. 

 Akkor rontsuk meg Krisztiánt is :D

 ... hessz ezerrel. a másnap.

 túra,túra... 

 eh. :D

 szülinap és nem is akármilyen. 18.

 nem hiába legjobb barátnők... 

 nem hiába! :DD

 táncitánci.

 nincs mit hozzáfűznöm...

 csajszibarackok. 

 együtt a nagy csapat. :)

a "soha meg nem elégedés"

Mindenki más. 
Ahogyan a felfogása is. 
Ahogyan az is, ahogyan hozzááll a dolgokhoz. 
Más az életfelfogás. 
Más az elvárás. 
Más a baráti kör és más jelentésű és megnyilvánulású a szeretet. 
Hogyan lehet más a szeretet?
-Ez nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Ezzel már mindenki tisztában lehet.-
Az emberek életét (legalább is sokakét) betölti a "soha meg nem elégedés". Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem már a fülemen folyik ki a dolgok hogyléte, mégsem értem a miért -et.
A mindennapi életben is tapasztalhatjátok akár magatokon, akár a közvetlen környezetetekben, hogy vannak bizony olyan emberek akik a nagyon jóval sem elégszenek meg, nekik a tökéletes kell. - Kár, hogy azt sosem kapják meg, mert a tökéletesség nem létezik.- Lehet, hogy nem értitek. Vegyünk egy egyszerű, primitív példát.
Van egy ember, aki kitanul egy szakmát. Nagyon jól csinálja. A lehető legjobb benne. Ő azonban úgy gondolja ezzel az élete mit sem ér, ezért kitanul egy másodikat, harmadikat is, - amivel ő kicsit sem lesz jobb vagy több, mivel egyszerre úgyis csak egyet tud használni -. Nem mintha zavarna. Abban a formában nem, ha mindezt magáért teszi, magában tartja. Amint ez átalakul, én is késztetést érzek arra, hogy robbanjak. Amint ezt a másik orra alá kezdi dörgölni... már nem önmagáért teszi. Na és ez az, ami engem nagyon idegesít. Amikor minden egyes nap az orrod alá dörgölik, hogy te nem vagy olyan jó mint "ők". Amikor emlékeztetnek arra, hogy ebben is, meg ebben is, na és ebben is sokkal jobban teljesítenek mint "te". Ez az, amiről én beszélek.

Pedig csak egy kicsit kellene elgondolkodniuk.
Van, aki éhezik...
Van, aki nem lát ...
Van, aki nem hall...
Van, aki nem tud beszélni...
Van, aki ezeket ötvözi...
Van, aki nem tud járni, nem tud mozogni...
Van, aki súlyos beteg...

... és neked az a legnagyobb gondod, hogyan lehetsz a nagyon jónál is jobb?
Ehhez csak gratulálni tudok! ( tisztelet a kivételnek, vannak, akik a jó ügy érdekében teszik mindezt)
Magadra ismertél? Nem mered még magadnak se bevallani? Vagy NEM vagy MEGELÉGEDVE a leírással? ..... ennyi.

...és véget ért egy újabb hónap.
Bátran ki merem jelenteni, hogy az előző hónap úgy ment, ahogyan jött. Gyorsan.
Kevésszer mondom azt, hogy belátom ez most nehéz volt, de ez az volt. Hosszú és fáradalmas procedúrán vagyunk túl, de minden perce megérte. Sokszor nem látom be, mennyire túlvállalom magam ... aztán amikor eljutok arra a szintre, hogy nincs tovább, rájövök mennyire belefáradtam.
Na ez történt most is. Most úgy érzem, hogy egy üres teremben ülök és nem tudom mi fog történni de
Nyitott szívvel várom a folytatást.
Minden veszekedés és konfliktus megoldását és lezárását.
Minden egyes megoldatlan kérdés megválaszolását.
Szeretném kibontani a keletkezett csomókat és simára bogozni a köteleket.
Végső soron, szeretném feldíszíteni az üres, fehér termet. Ez a legnagyobb kívánságom jelenleg. Jelképesen, persze.
Aztán szeretném, hogyha a körülöttem lévő emberek megértenék miért háborog a szivem.
Hogy hogyan lehet lecsendesíteni és hogy ki képes mindezekre. Nem, nem tudja mindenki megtenni. Aki pedig megtudja... megteszi. Úgy ismerem. Úgy hiszem. Haladok elore, a megtervezett utamon es minden egyes lepessel kozelebb kerulok a celhoz. a kerdes persze mar csak az, tudjuk-e, hogy mi var rank a celvonalban ? azert harclunk, vagy csak egy távolabbi cel fele haladok. és mi van ha elfáradok ? ha feladom ? van aki visszarántson ? vagy tovább fusson velem? mindent a célért... ez a havi jelige. ez az ami éltet. na meg persze kisebb célok, amikről tán félek beszélni. könnyebb lesz ha már megtörtént. ebben bízok. most pedig következzen egy csodás kis április. (: