Szerintem TE is félsz

http://www.youtube.com/watch?v=ufp-BIq_MjI ajánlott.

Sokszor tekintek a körülöttem lévő világra , pusztán kívülállóként. Megfigyelő vagyok akkor és megfigyelek. Megfigyelő vagyok a saját világomban .... Meglepő dolgokra szoktam bukkanni. Egy veszekedésben a megoldásra. POFONegyszerű , mégsem jönnek rá , mert elvakítja őket a  düh. Nem látnak tőle.
Szerintem , az emberek félnek. 
Méghozzá maguktól. Meg persze másoktól is ... de elsősorban , maguktól. Felteszem eme költői kérdést : " vajon a kiskori ÉN , büszke lenne arra akivé váltam ? " - és most válaszold meg magadnak. Kívülállóként büszkén néznéd vissza a tetteid ? És azt tetted mindig amit a szíved diktált ?  Helyesen cselekedtél ? Vagy a múltban inkább máshogy döntenél .... ? Megváltoztatnál valamit ? Elégedetlen lennél ? A tökéletes életed mégsem olyan tökéletes ?
Szerintem , félsz.
Félsz attól is , hogy félsz.  Az életed tele van olyan dolgokkal amiktől félsz. Az első alkalmak.... borzasztóak. Félelmetesek. Aztán visszagondolva gyönyörűek és csodálatosak. A bizonytalanság , a viszonzatlan szerelem. Halálesetek , balesetek , betegségek , fájdalmak.
Hát bizony barátom , haldokolsz. Élj! Ne félj!
Nem tudod , hogy mihez kellene kezdened ? Várj , azt mondod boldog vagy. Azt állítod , hogy amikor közeli kapcsolatba kerülsz az alkohollal akkor érzed magad igazán szabadnak , boldognak ? El kell keserítselek. Az nem a boldogság. Az a kábultság. Ami elveszi az eszed. De nem korlátozódik le a jó dolgokra vagy a rosszakra. Amikor alkohol által érzed magad boldognak akkor máshogy veszted el a fejed. Vagy mondhatom azt is , hogy mást veszítesz el belőle. Ítélőképesség. Logika. Ész. Valóságérzet. Egyensúly. Beszámíthatóság. ..... nagy mértékben és állandóan ... Barátok. Család. Szerelem. Boldogság. Önmagad. Ha igazán boldog akarsz lenni ... megtudni milyen az , akkor tedd félre egy kicsit az eddigi társad. Tedd félre az üveget. Udvarolj. Kedveskedj. Nevess. Vedd észre a vízcseppet a levélen. A nénike új haját a templomból jövet minden reggel. A kislány kacaját , amikor az édesapja a magasba emeli őt. Az öreg házaspár összekulcsolódó kezét. Örülj ezeknek. Halld meg és becsüld meg a szavakat. Köszönöm. Szeretlek. Hiányzol. Szükségem van rád. Gyere velem.
Szerintem , félsz.
Hiszel ? Akkor lássam , hogy hiszel. Miért titkolod a hited ? Miért kell elrejtened azt az erőt ami arra késztet , hogy élj. Ami átsegít a mindennapokon ? Ami megment , éltet , lángra gyújt. Segít. Szükségessé válik. De amikor arról van szó , hogy mások előtt merd felvállalni , megijedsz és úgy teszel mintha nem lenne hited. Erre büszke tudsz lenni ? Ezt nevezed hitnek ?!
Szerintem , az emberek félnek.
Félsz attól is , hogy mások rájönnek , hogy félsz . Akkor mi lesz ?! Mi fog történni ha rájönnek hogy te is élsz ? Érzel ? Létezel ? Mi lesz veled ha téged is emberszámba vesznek végre ? Ez a célom. Ez a célod. Csak rejted.
Ne rejtegesd. 
Merj félni. 

Gondolatcsipetek

Hosszú szünet után megtörténik a visszatérés.
A helyzet a következő ...
Van néhány tényező ami igen csak lefoglal az utóbbi időben :
1. tanulás
2. a jövőm tervezgetése ... sajnálkozás hogy eddig tojtam a tanulásra és siránkozás hogy mi lesz velem és legfőképp , mi lesz belőlem.
3. szerelem (!!!) , ami persze határozottan pozitív értelemben tűnt fel az életemben.
4. baráti válságok , magánéleti gubancok
Nem is folytatnám....

 De elgondolkodtam néhány dolgon ebben a " kis szünetben ". Például , hogyan jut eszébe egy gyenge kis láncszemnek , hogy felhagyjon az addigi nyaklánccal és átmenjen egy teljesen másikhoz , ráadásul úgy hogy az ő színe eltér az újtól. Mindezt persze sunyin , megbújva mint a gyávák gyávája. Ezek után meg csodálkozik , hogy a régi láncszemek megvetik és elítélik , az újak pedig nehezen vagy egyáltalán nem fogadják be. Nehéz az élet , nem igaz ?! De felvetem azt a megállapítást , hogy nem lenne-e szebb ha az a láncszem ahhoz a nyaklánchoz tartozna ahova kellene ? Minek kell feleslegesen felbolygatni ? Nem törődöm vele ... ezek a láncszemek úgyis leestek volna és ezzel elszakad a lánc. Így legalább biztosabb lesz a végeredmény. 

 Az idő sokmindenre képes , tudjátok ?! Felejtésre , elhalványulásra , megőrülésre.... de arra hogy erősebbé váljanak az érzelmeid ... arra nem. Vagy nem minden esetben. Ebben nem. Az ember egy furcsa faj. Valamiért különleges. Egyben idegesítő. Egyszóval megszokhatatlan . Kiismerhetetlen. Azok bántanak , akiket a legjobban szeretsz. Azokban csalódsz , akikben nem gondolnád. Azok hagynak cserben , akikben bíznál... Valami ilyesmi dolgok folynak a világban. Nem mindig. Nem mindenhol. Durva példák. De vannak. A szerelem meg aztán sok mindent elpusztíthat maga körül.  Főleg a viszonzatlan. És ez az egy dolog , amin szerintem az idő is nehezen segít....

Sötét van. Sötét és hideg. Érzem ahogy az arcomat csípi a hideg esti fuvallat. November van. Este és hideg. A város egy új oldalát mutatja meg , ilyenkor , este. A hidegben. Mert más melegben. Én jobban szeretem a telet. A hideget és a komorat. A tél gyönyörű. A nyár meg csak meleg. Azt amugy sem szeretem. De a hófehér utcaképek vagy a szállingózó hópelyhek , amik ráhullanak a szempilládra és úgy festessz tőle mint egy földre szállt angyal. A kivilágított karácsonyfa a rengeteg dísszel . A süteményes asztal. A karácsonyi terítő. Jó meleg harisnya a farmernadrág alatt. A skandináv mintás pulcsi. Talán a nagymama készítette. Az is lehet , hogy nem. Legalább előkerült. Vagy csak egy forró tea bent a házban , az ablakban vagy a kandalló előtt , hóesés közben. A tűz lobogó lángja. A fa ropogása. Esti órákban , lopott fénynél , még pár oldal gyors elolvasása. Szánkózó gyermekek nevetései. S a visszhangok. Hócsaták és a kellő sértődöttségek. Egy kisgyermek felsírása. Hóba esett. Hideg és vizes. Téli estéken történő veszekedések , s aztán a korai megbékélések. A harangszó egy didergő napon. Fahéj illata. Mézeskalács íze. Mák. És a sok-sok mosoly. Nevetés. Kacaj. Trobita szól. Konfetti hull. Itt az ÚJÉV...kismalac és lencse. Na meg a sablonos köszöntések. De ez mind -mind kell. Szeretlek Tél!