Az 5 legfontosabb dolog

-Újabb kihívás elé nézünk uram! 
-Kezdjük meg hát a mai napot.

Ködös reggelek , csípős szelek , és napsütötte tengerek.... és mi történik ha az ember a felhők között ébred ? Mintha az ember beleugrana egy óriási vattacukorba. Érzem.... mintha az illata is olyan lenne. Kellemes. Vonzó. Viszont a tapintása selymes... olyan mint a manna. Ott ébredtem a fellegekben ... Kába voltam és fáradt. Nem tudtam hogyan kerültem ide , mikor és azt sem hogy egyedül vagyok-e . Furcsa , de nem félek. Valamiért békesség tölt el . És nyugalom. Olyan mintha a mennyországban lennék. Pont ilyennek képzelem el . Várjunk csak .... ?! Nem , nem lehet. Egy részt nem halhattam meg , másrészt ... mennyország ?! Erre van reális magyarázat . Kell lennie. De most nem keresem. Élvezem ameddig tart... vagy ez bűn lenne ?! 

Egy levél. Nekem címezve ?! 

Ne örülj és ne ijedj meg ! Csak viseld. Kizárólag csak viseld. Okkal vagy itt. Gondold végig a cselekedeteidet és ráfogsz jönni mi vezetett ide. Ez nem büntetés. És nem vagy bűnöző sem. Ez csupán egy kihívás amit teljesítened kell.  Ez egy " játék " amiben csak győzni lehet. Sok sikert ! És SOHASE  hagyjon el a remény !!!

Egy játék ? Miféle játék ? ÉS miért vagyok itt ? És miért én ? ... meg kell oldanom ? Rá kell jönnöm ? Megannyi kérdés .... de ki válaszolja meg ? Most mi lesz velem ? Hogyan jutok ki innen ?  Gondoljam végig a cselekedeteimet ? 

De hisz én jó ember vagyok ! 

Szeretem a gyerekeket. Sosem bántottam senkit. Fizikailag...

Érzelmileg talán , de ki nem ?! Megbocsájtható nem ?! Már megbántam . Esküszöm. 

Nem loptam és nem .... talán egy kicsit. Talán néha hazudtam. De csakis kizárólag a nagyobb jó érdekében. És hogy megvédjem a fájdalomtól azokat akiket szeretek. Mindig szem előtt tartom hogy minek , mi lehet a következménye és az alapján cselekszem. Figyelembe veszem a jövőt és nem felejtem el a multat. Nem értem ... nem vagyok bűnöző. Csak áldozat.

Hmmmm... mi ez a kényelem ? Mi történt veled ágyikó ?! Hol vagyok ? Miféle hely ez ?! Mint az égi paradicsom. Vagy földi..... Nem tudom hol vagyok vagy milyen magasan. Bár tudhatnám. Nem kezdenék vele semmit , csak tudnám. Milyen jó is lenne. Azt is szeretném megtudni , hogy vannak-e rajtam kívül itt emberek ?! Bár jobb szeretnék egyedül lenni. Olyan csendes itt minden. Olyan nyugalmas. Ezért gyanús is. Történhetne valami.... valami útmutató. Mi ez a hang ?

Ne örülj és ne ijedj meg ! Csak viseld. Kizárólag csak viseld. Okkal vagy itt. Gondold végig a cselekedeteidet és ráfogsz jönni mi vezetett ide. Ez nem büntetés. És nem vagy bűnöző sem. Csupán egy kihívás amit teljesítened kell.  Ez egy " játék " amiben csak győzni lehet. Sok sikert ! És SOHASE  hagyjon el a remény !!!

Micsoda ? Ezt azonnal magyarázd el ! Mivel hoztál ide ? Miért hoztál ide ? Tudni akarom. Hallod ?! Tudni akarom.!!!! Én nem vagyok rossz ember . érted ?! Nem.  Nem kerülhettem ide. Mit gondoljak végig ?

De hisz én jó ember vagyok ! 

- Tereljük őket egybe , kérem.

Azt sem tudom merre megyek.. Miez ? Nem akarok ide menni. Én sem. Várjon , ki volt maga ? ! Más is van itt ? Hányan vagyunk ? 

Egy , kettő , három , négy , öt .... ÖTEN. 

- Mintha megjelent volna magán egy szó. Várjon. Álljon meg. Megint... de elhalványul. 

- Mit ír ? Mi volt rámírva ?

- Várjon... megpróbálom gyorsan elolvasni..... HIT.. Ez meg mit jelenthet ?

- Hit ?!

- Vallásos ember ?

- NEm annyira mondanám...

-Magán is fiatalember . ....REMÉNY.

-És ön sem lóg ki a sorból.  SZERETET.

- MAGABIZTOSSÁG. 

-  Én ?!! NEm rám vall...

-KOCKÁZAT.

- Kizárt. Rettegek minden új dologtól.

- Miért kaphattuk ezeket a szavakat ? Hiszen mint állították , nem jellemez minket. 

- Talán ezek a negatívumok bennünk ?

- Szoval azt mondja hogy bennem nem létezik a szeretet ? Azt mondja hogy nem tudok szeretni ? Igenis képes vagyok rá. Képzelje el , ha hiszi , ha nem van egy szerető feleségem akinek minden jót megadok és három gyönyörű gyermekem akiknek mindent megadok , csakhogy boldogok lehessenek. - mondta a Szeretet.

- Nézze , én ilyet nem mondtam és természetesen nem akartam megbántani...

-Csak ... mindig ott lebeg az a CSAK.

-Nyugodjon meg mindenki. Az a dolgunk hogy a végére járjunk az ügynek. Nem igaz ?! Meg fogjuk oldani. - szólalt fel a Kockázat.

- Csak nem maga a HIT ? ... képviseli amit kapott ? Azonosul vele ?...

-Nem ... a kockázat vagyok és fogalmam sincs miért kaptam. Nekem aztán elhiheti hogy semmi kockázat nincs az életemben. De semmi. Mindent előre eltervezek és az mindig úgy történik ahogyan eltervezem. Az életem merő unalom.

-Komolyan azt hiszik hogy képesek leszünk "kijátsszani " egy olyan játékot amelynek nem ismerjük a játékszabályait ? Abszurd dolog... A kis unokáim sem értik addig amíg el nem magyarázom nekik alaposan , legalább kétszer a játékszabályokat. Hogy nem dobhat kétszer... csak egyszer , mert különben igazságtalan lenne Micikével szemben. Nézzék. Szeretnék kijutni innen. Nem mintha nem lenne jó hely ... hiszen ez csodálatos. Hihetetlen. De hiányzik az én feleségem. Sosem hagytam magára már 50 éve , 10 percnél tovább. - szólalt meg a Hit.

-Már ötven éve házasok ?! Azta , szép idő. Én már feladtam hogy megtalálom a nagy ŐT. Ez az egész holmi kitaláció hogy elviselhetőbb legyen az élet. A szerelem pedig számomra nem létezik. Engem nagyívben elkerül Cupido nyila.. még akkor is ha elé ugrok. - válaszolta a Remény.

-Ne bánkódjon fiatalember. Mindenkinek megvan a párja az életben és a megfelelő pillanatban fel is bukkan. Lehet hogy nem lesznek együtt 50 évig , csak 49 és félig de ugyanugy fogja szeretni magát , mint maga őt.

-Legalább maga reménykedik. 

-Én nem vagyok benne biztos , de nem lehetséges hogy valóban a negatívumainkat kaptuk meg ?! Nem állítom uram hogy nem szeret , csak azt hogy azt a tulajdonságot kaptuk ami kevésbé jellemez minket .. - vetette fel a Magabiztosság.

- Megint ezzel jönnek ? Maguk utálatos emberek.  Mit képzelnek magukról ? Csak úgy vádaskodhatnak ... felettem ?! Kiknek gondolják magukat , mi ?!

-Nyugodjon meg kérem. Nem állítjuk hogy nem szeret , de amióta ittvagyunk nem igazán mutatta ki felénk. Nem igaz ?

-Maguk idegenek számomra. Mit kellett volna tennem , boruljak a nyakukba ?

-Kérem. Ne üvöltsön. Igaza van a fiatalembernek. Folyton üvöltözik , és kiabál. Ez nem vall azokra az emberekre akikben túlteng a szeretet.

-Csak vádaskodni képesek ? 

-Hiányzik magukból a hit , ez nem lehet ?! Csak felvetem...

- Maradjon inkább csendben...

-Maga meg ne üvöltsön mert...

-MErt idejön és ..... elintézem én...

-Fejezze be ...

Csendet! Mindenki maradjon csendben. Gondolkozzanak. Oldják meg a kompromisszumot...

-Mindenki engem vádol... hogy nincs bennem szeretet , de közben észre sem veszik mi történik magukkal. Maguk is ide kerültek ... okkal nem ?! Nem csak én vagyok akit , vádak érhetnek. - védekezett a Szeretet.

-Igaza van. Mindannyiunk okkal került ide. A neveinket is okkal kaptuk meg ... Azt kell kiderítenünk hogy miért pont ezeket kaptuk. - értett egyet a Magabiztosság.

- Lássuk csak. Az én nevem Kockázat. De sosem kockáztatok. Nem illik rám a nevem és azért mert " nemismerem" ezt a szót. Nem létezik számomra. Megfontolt vagyok és hiszek abban hogy minden okkal történik és hogy mi alakítjuk az életünket. Hiszek ... az utolsó cseppig. 

-Az én nevem a Remény. De reményveszett vagyok. Magányos . A szerelem nagyívben elkerül , és már nem tudom hogyan alakul az életem. Hogy valaha boldog leszek-e. Ezért bármit ajánlanak fel nekem én igent mondok és kockáztatok. Bármi történjék is azután , már nem mondhatom azt ,  hogy mi lett volna , ha nem teszem meg. 

-Engem Hitnek neveztek el. Nem vagyok hittelen. Hiszek Istenben és az élet szépségében. De nem hiszem hogy ennek van értelme , és nem hiszem hogy a gonosz és rossz emberek jobb életet érdemelnek mint az ártatlanok. Hiszem azt hogy tökéletes életet élek a szerető feleségemmel aki boldoggá tesz a nap 24 órájában és bízom benne hogy ugyanezt érzik a család többi tagjai. Szeretem őket. A világon mindennél jobban.

- Az én nevem már kivesézték , kérem. A Szeretet volnék. Igenis szeretem a családom. Nem hiányzik belőlem a szeretet. Igenis bennem van. Jó ember vagyok. Mindent megteszek a családomért. Boldoggá teszem őket. Az üzleti életben sem vagyok az utolsó. Jól csinálom amit csinálok.

-Hát nem látják ?! Kaptunk egy nevet ... de nem a sajátunkat . Azt kaptuk amiben gyengék vagyunk és fejlődnünk kell. Azt kaptuk amiben a másik jó. Amiben a legjobb. Maga , aki azt állítja hogy a Kockázatot kapta , a legtöbb mondatában szerepelt hogy hiszek... HIT. Remény.. reményvesztett , de azt mondogatja hogy kockáztat , hogy boldog legyen. KOCKÁZAT. Hit , egy nagyapa akiről mindenki azt gondolná vallásos . Azt hihetné az ember hogy itt megbukik a rendszer de a bácsi azt állította hogy nem annyira vallásos. Viszont azt hangsúlyozta jobban , mennyire szereti a feleségét , az unokáit , az egész családját. Maga a SZERETET.  És maga.... egyértelműen a MAGABIZTOSSÁG. Én .... én pedig lennék a Magabiztosság , viszont nem vall rám. Annál inkább a REMÉNY. Reménykedtem hogy én leszek az aki megoldhatja a rejtélyt és lássanak csodát .....

GRATULÁLUNK! A rejtély megoldódott. MEgoldották ... De vajon meg is értették ? Tudják miért pont ezeket ragadtuk ki magukból ? Hogy miért pont így ? Az élet legfontosabb dolgai. Amik elengedhetetlenek. 

Hinni és remélni. A végsőkig. Magabiztosan nézni a jövő elé és kockáztatni ha kell , mert lehet ez varázsolja csodálatossá az életünket. És a legfontosabb... SZERETNI. Mert szeretni kell és szeretve lenni jó.. !

madárka

Nagy családba születtem bele. A mi családunkban valamiféle hagyomány hogy a szülők azért imádkoznak hogy a kis fiókáik , hófehér tollal "szülessenek".Amikor megláttam a napvilágot és elősször megpillantottam az anyukám , ő furcsán nézett rám. Nagyon. Az elején nem értettem miért történik mindez velem ... hiszen a testvéreimmel úgy bánik mint egy habos süteménnyel. Néhány madárkától hallottam elvétve , hogy vannak olyan kisfiókák akik piszkosfehér tollal látnak napvilágot és hogy rájuk mindig "ferde szemmel " néznek. Hogyan lehet ferde szemmel nézni ?! ... ezt nemtudtam. Azt viszont igen hogy rám csúnyán néznek. Így kiderítettem hogy a tollam piszkosfehér. Hófehér helyett. Azt is hallottam hogy fekete is létezik...de még nem találkoztam vele. Szerintem ritka lehet. Azt mondják tőlük félni kell. Nem szeretek piszkosfehér lenni. Anya nem szeret és a barátaim is elkerülnek. A piszkosfehér madarakat nem tisztelik. Nem tisztelnek. Egy borús délután azonban furcsa dolog történt. A barátaim azt javasolták hogy mártózzam meg egy hófehér festékben , hátha az majd segít a színemen és tisztelni fognak. A többi madár. De nemet mondtam. Nem. Nem. Nekem a tisztelet nem azt jelenti hogy milyen színű a tollad vagy a tiéd. A tiszteletet a belső értékeinkkel vívjuk ki... Kinevettek. Kinevettek és otthagytak. Magamra. És a gondolataimra. A családunkban hagyomány már hogy a kisfiókák 2 teljes évig a családjukkal maradnak , majd ezután mindenki eldönti hogy marad vagy megy. Már alig vártam hogy leteljen. És mikor letelt , elrepültem. Furcsa , de nem fájt. Semmit nem éreztem. És nem néztem hátra. NEm tekintettem vissza a családomra.
Azon a déután egy parkba repültem. Egy árva fára. Magányosan álldogált , a többi fától távol.
Alatta egy lány ült egy padon. Úgyéreztem hasonlítunk. Azt gondoltam , ő ugyanazt érzi amit én. Talán őt is magára hagyták és egyedül van.  ..... segíthetnék ha megmutatnám neki hogy nincs egyedül ? Hittem benne. Így hát lerepültem mellé. Le a padra. De megdöbbentő dolog történt. Először megijedt. Sikítani akart , de nem tette. Azután menekülni készült , mégis visszaült. Úgy nézett rám mint egy undorító állatra. Megvetett , és .... és félt. Félt tőlem. Én pedig megijedtem és elszálltam.
Ezt követően , parkról-parkra , padról-padra ugyanazokkal az arcokkal , szemekkel , tekintetekkel találkoztam. Megvetés , undor és félelem. Azt hittem valahol....valahol a világ egy részén boldog lehetek. Talán tévedtem.
De valami változott. Egy éjszaka elég volt , hogy a világom a feje tetejére forduljon. ( ezt is egy bölcs madártól hallottam. nem tudom hogyan lehetséges. ) Minden megváltozott amikor egy fekete tollú madár szált le mellém. NEm volt időm megijedni , mert kedvesen odaköszönt és megkérdezte , jól vagyok-e ?
Beszélgettünk.
Megkedveltem.
Tanított és tanítottam.
Nevetgéltünk és repültünk.
Beleszerettem. Ő pedig belém.
Majd fiókáink "születtek". Mind , egytől-egyig fekete tollal. Egy percig sem bánkódtam rajta.. Örültem hogy fekete tollúak lettek , és nem piszkosfehér. Így nem emlékeztettek a régi családomra ahol nem szerettek engem. Így csak az új és számomra már egyetlen családom létezett. Ahol boldog voltam.
..... eljött az a nap is amikor a fiókáink elhagytak minket és új életet kezdtek. Boldogan indultak útnak.
.... ezután rossz idők következtek. Megbetegedtem. Nem akartam magára hagyni a párom , hiszen ő feketetollú volt . Féltem hogy nem találna helyettem mást. Nem akartam hogy újra magányos legyen. Nem akartam magára hagyni. Még nem . Semmiképp.
Küzdöttem a betegséggel.
..... de legyőzött. ÉS magával rántott a mélybe.
Aztán visszanéztem az életem. Mint egy kisfilmen... külső szemlélődő voltam.
És már az elején megakadt valamin a szemem.....
És rájöttem.
Mindent megértettem. Az összes tekintetet. ÉS hogy miért volt.
..... hiszen nem piszkosfehér volt a tollam színe... hanem FEKETE.

Valami ÚJ.

Mindenkinek az életében eljön az a pont amikor ráébred , hogy lassan felnő. Nos ... ugyhiszem az enyém elérkezettnek látszik. Nem minden nap lesz az ember 18 éves , nem ?! Ijesztő nap lehet .... és az is volt. Ez egy olyan szilárd határ , egy fal , amit ha átlépünk , akkor nehezen van visszaút. .... Azt sem döntheted el hogy átléped-e vagy sem , mert a tömeg nyom előre ,  hátulról. Ha megállsz , eltaposnak. Azt szeretnéd hogy "földbe tiporjanak" ? A szó szoros értelmében ?! .... Nem hinném. Így tehát , akarva vagy akaratlanul is , de átléped a határfalat és átkerülsz a túloldalra. Hogy mi vár rád az ismeretlen vidéken ? Milyen "táj" fogad ? Milyen környezet és levegő ?! Kik várnak odaát és hogyan fogadnak majd ? Mind kibonthatatlan kérdés , egy csomagban , de mire átkerülsz elfelejted , hiszen tágra nyílt szemekkel bámulsz a NAGYvilágba. Persze az elején nem megy majd minden olyan könnyen .... néha elesünk , vagy megbotlunk egy kusza kőben. Az is megeshet hogy egyik másik felsérti a lábunk de nekünk menni kell tovább , hiszen egy karcolás mit sem árt. Utunk során sok emberrel találkozunk majd és sokan lesznek akik megpróbálnak eltéríteni a helyes útról , ám fel kell mérnünk a helyzetet és kitartani a végsőkig a helyesnek vélt út mellett , hisz így érhetünk el oda , ahová utunk vezet. Azt kérdezed visszavágyom-e ? Néha igen , néha már nem. A falak mögött minden szivárványszínű és cukorkából van-e ? Nem. De minden puhább , az érintés kellemesebb. A színek intenzívebbek , a szagok kellemesebbek. Bent biztonságosabb és azt hiszem egy ideig boldogabb. De mindig van egy pont ahol az ember megváltozik. Ahol a báb már nem báb. Hanem gyönyörűséges lepke. Mindig eljön az a pont amikor hajlandóak vagyunk meglépni az addig félelmetesnek tűnő , ÓRIÁSI lépést. S ha megtettük , valami új kezdődik.

Valami ÚJ.  Gondolkodóba ejt az új fogalma. Megijeszt az ismeretlen. Félelem áraszt el ....
Az ÚJ jó ? Könnyű lesz vagy nehéz ? Vajon tudunk majd alkalmazkodni ?!
Azt gondolod túlspilázom a dolgot ? .... Igazad van.
Az ÚJ már megkezdődött és eddig csak jó... amint elromlik... Megoldom.
Minden alkalommal ezt fogom tenni , de addig is élvezem az ÚJAT. :)