- Héj , te ott fent ! Mit képzelsz mégis mit művelsz ? Parancsokat adsz nekem , itt lenn ? Mit gondolsz , ki vagy te ? Én érzem , mi kell ...
- Én viszont ép ésszel gondolkodom kisöreg ! Tanulok a botlásaidból és nem hagyom hogy újra elkövesd ....
- A botlásaim ?! AZ ÉN HIBÁM LENNE a boldogság íze ?! Vállalom. Én tehetek arról hogy tudjuk milyen csodálatos dolgok léteznek , hogy érezzük a jót , a finomat ....
 - ... és a rosszat , a borzalmasat. Mindent jó fényben tüntetsz fel , aztán koppansz amikor kiderül , az közel sem volt jó és ki lesz az aki összekapar ?! Kire marad a piszkos munka ?!
 - Soha nem kértelek arra hogy ragaszd össze a darabkáim...
- ... de nélküle is megtettem. Egyben sokkal szebb vagy mint ezer darabban.
- Soha nem kértelek hogy kaparj össze , a te döntésed volt minden alkalommal.
- És nem volt sokkal jobb egyben ?
- .... én csak hiszek és a végsőkig táplálom a reményt. Olyan nagy baj ez ?
- Hát persze hogy nem . Csak bár ne ilyen buzgón tennéd.... olyan sokszor esel szét ez miatt...
- De te mindig összekaparsz.
- .... mert nem létezhetek nélküled.
- .. akkor legalább nem lenne több hiba a szerkezetben.
- Dehogynem. Hiányoznának a legfontosabb dolgok , az érzések.
- Hiányoznának ? Hiszen azt mondtad ez miatt van a sok hiba ....
- Ezt mondtam. Mert megijedtem. Újabb reményt tápláltál amikor én úgy gondoltam ...
- ...esélytelen ?! Az esetek 90 %-ban ezt gondolod ....
- Mert próbálom reálisan nézni a dolgokat. Próbálom megvédeni magunkat a fájdalmaktól , a szenvedéstől...
- ... és egyben a jó dolgoktól is. A boldogságtól , a szerelemtől..
- ... szerelem nem létezik.
- Már hogy ne létezne ?! Amikor két ember mindennél jobban szereti  a másikat ...de minek is magyarázom ? Sohasem értenéd meg igazán , ahogyan én sem miért védesz foggal - körömmel mindentől ami egy kicsit is veszélyes. Érezni nekem kell.... gondolkodni neked. Szöges ellentétei vagyunk egymásnak de ha valamikor sikerül egyetértenünk ...minden tökéletes lenne.
- Az közel sem lenne tökéletes.