(részlet)

Meszelt szobámban, háromlábú székemen ülve szemlélek ki a törött ablaküvegemen az elcseszett tájra, ahol egy kisfiú boncolja a békát és a vadkacsát. Bottal ütlegeli a kutyát. Idilli délután.

Úgy döntök kimegyek hát, legyen szél és fülsiketítő orkán. Essen az eső és dörömböljön az ég. Néma csend és fülsiketítő hangzavar. Ez minden, ami itt van. Kívül és belül. Ha próbálnál se tudnál elmenekülni előle. Sodor az ár, a hajadba kap a szél. Szemerkél az eső. Mintha szitán préselné át őket, egy agresszív erőszaktevő. Szitálnak. Az esőcseppek fájnak? Sötétedik és lassan leszáll a búskomor éj. Csendet szór, miközben közelít... Szépen lassan befedi az avart, a virágokat, a lábszárcsontokat és végül a lelkeket is. Elfedi, mint a hirtelen hó a virágzó réteket. És csönd lesz. Kívül. De akiket megszáll az éj, belül őrjöngenek, sikoltoznak, üvöltenek. S leereszkedik a köd. A homály és teljes bizonytalanság. A kísérteties ereje által hatalmat nyert - mindenek felett álló - vakító, büdös köd. Bekúszik minden lyukba, minden szegletbe. És körbefon, mint egy hálót.

Sötét, búskomor éj. a macskák ugatnak és a kutyák nyávognak. A csillagok hullanak. "Csillaghullás van, hát senki sem mondta?" - dorgálnak mind. Azt kívánom, bárcsak tudnák mi mindent jelent ez a pár ártatlannak tűnő gondolatfonál az éjszaka közepén. Mit jelentenek a csillagok valójában, amelyek sohasem térnek vissza otthonukba. Nehéz lesz pótolnom a helyüket, de ez sem lehetetlen.
Néha születnek múló csillagok.

Lepkeszárnyú majomfej

Egyszer volt egy szalagavató ...

Rövid földi életem óta először érzem igazán jól magam. Először érzem azt is, milyen, amikor valaki mindent odaadna értem, és mindent megtenne azért, hogy szeressem... és ez jó. Biztonságot adó, borzongató érzés, hogy ennyire fontos vagyok neked.

Semmi más dolgod nincs ma, csak annyi, hogy szépen lerakod a sarokba a hétköznapokat, jól betakargatod őket, és reggel útnak indulsz, és kikapcsolsz... és elfelejted a kellemetlenségeket, macerákat. És élvezed az erdő csendjét, a madárdalt és a lepkék táncát. mert más dolgod nem lesz. Csak élvezni az életet.

Ilyen egyszerű.

Csak a "most" létezik. Csak abban szabad élni, abban hinni, arra figyelni. (...) Hiszen a jövőt nem ígérhetjük. De csak egy ok miatt. Mert törékenyek vagyunk. Mert emberek vagyunk és halandók. Ezért csak a "most" lehet a miénk.

Ketyeg az óra... pontosan másodpercenként. Jelzi a múló időt. És ha hallod ezt a monoton ketyegést, ha számon tartod a napokat, órákat, perceket, ha pontosan tudod, mikor és mit tettél és teszel, akkor megfeledkeztél a legfontosabbról: az életről.

Ne attól félj, hogy az életed véget ér, hanem attól, hogy sohasem kezdődik el!

Boldog vagyok. Mint amikor érzed, hogy minden rendben van benned, bár tudod, talán ez csak most van így. De nem érdekel a holnap, sem a tegnap, sem a sebek. Csak a most, mert az nagyszerű.

Az élet sosem ígér semmit, úgyhogy jobb, ha máris elkezdem.

A gondokat most falhoz kell vágni
és élni egy percig, mintha nem lenne holnap.

Ha el akarsz rejteni egy fát, irány az erdő! Ha egy tábornokot, dugd el hadseregbe!

Bolondot , bolondok közé!

Aki mosogat , az poharat is tör.

Viharban imádkozz Istenhez, de evezz közben keményen a part felé.

Ha kéred , sokkal valószínűbb , hogy megkapod.

Vannak dolgok , amiket semmilyen varázslat nem pusztíthat el , mert önmagukban is varázslatosak.

Duzzogni olyan, mint megpróbálni odébb tolni egy mozdíthatatlan falat.

A csendes embereknek vannak a leghangosabb gondolataik.

A káosz ellen legjobban a káosszal vehetjük fel a harcot!

A vándorok, akik nem valahová vándorolnak, hanem csak előre, azok sehova se érkeznek meg.

............

ekezetnelkuli

figyelem! ekezet nelkuli sorok kovetkeznek... van egy kedves baratom , aki mar honapok ota rendszeres latogatoja a blogomnak. meg kell hogy mondjam , nagyon meglep a mai napig , amikor rakerdez , miert nem frissitem mar ... ilyenkor kicsit elszegyellem magam. hat milyen rendszer az , ahol az plvaso fut az iro utan ?! nos , sajnalom. igyekszem persze megfelelni. a minap azt mondta , hogy irhatnek olyat is , amikor nem vetitem ki a muveszhajlamom a tarsadalomra , hanem csupan egyszeruen magamrol irok. ha tudna , hogy ez milyen nehez szamomra... a legnehezebb. de ha ilyet akar olvasni , ilyet irok. tudni kell , hogy altalaban mindig magamrol irok. aztan persze , altalanositom. de minden belolem indul. gyengesegeim , felelmeim , ketsegeim.... mikor eppen melyik. kire merned ezeket rabizni csukott szemmel ? az egesz tarsadalomra ? nana , aztan 2masodperc mulva agyonverve szemlelned a betonjarda szerkezetet. igen... felek. ki kell mondani. felni is merni kell. most eppen rettegek attol hogy elveszitem az egyik legfontosabb embert szamomra. abba , en ... belerokkannek. epp most veszitettem el , egy legjobb baratnomnek hitt szemelyt.... tevedtem. remelem ideteved es elolvassa , mert nem tartom fernek amit csinalt. nem igy kellett volna es szerintem en , nem ezt erdemeltem. mindig ott voltam neki , tartottam a hatam de amikor nekem kellett volna csak zuhantam.... hagyott a melybe esni. kedves tole ! koszonom. persze , minden hibabol tanul az ember , nemigaz ? nebizz az emberekben. ennyire ne , mint en. magamrol irok , de jonnenek mar a szamra az altalanositasok... mindig a megszokott a legkonnyebb , nemigaz ? az biztonsagot nyujt. szeretnem most a biztonsagot , mert azt jelenleg messzinek erzem. korulvesz a retteges es magaba szippant... rohadt elet ! miert ilyen nehez minden ?! vagy ... nem. ez sem.mindegy. kerekperec kimondva a padlon vagyok. de nem taknyoltam el ... dehogy. szepen leultem. onkent. tudom , hogy most itt a helyem. de mikor kelhetek fel ? magamrol , magamrol ... maradnek inkabb a biztonsagos maszkom mogott , hamar ugyis itt a farsang. mulott el , jon.