oroszlááánooook.

Fejvesztve menekülök az oroszlánok elől. Ők veszedelmes állatok. Megesznek. Ha még csak ilyen egyszerű lenne..... de elkapnak , és ezután még játszadoznak is az étellel és csak utána falnak fel. Fokozzák benned a félelmet , hogy minél finomabb legyél. Őket talán nem tanította meg az apukájuk arra , hogy : az étellel nem játszunk!  De nem is törőd9k ezzel. Még bírom az edzést. Bár nem vagyok a legjobb futó ... azthiszem engem egy elég termetes oroszlán szemelt ki és bármennyire is lusta vagyok , nem tud beérni. Még nem... de mi van akkor ha kifáradok ?! Akkor mit fogok tenni ? Az oroszlánok martalékává válni senki sem szeretne... mocskos szar dolog. Ezért hát futsz... futsz amíg a bensőd bírja. Vagy itt inkább a külső számít ? Futsz amíg ki nem fogy az erőd... egyszer azonban annak is el kell fogynia. És akkor meg kell állnod. ÉS ha megállsz nincs visszaút. A vesztedbe ÁLLTÁL MEG. vagy oda rohantál.
Egyéb megoldások is jók lehetnek persze. Fára mászol és egyebek... de erőd attól még nem lesz több.
És a szived hogy áll ?
Nincs már meg ?
Oroszlán ?
Csak egy része ?
Ugyan ... akkor már az egészet add oda neki...
És ha a szivedet elvitte...
menj hát te is vele !
Szarügy ha éppen egy oroszlán üldöz.... mert onnan nehéz a kiút.
Vagy ha erős vagy és bátor ... lehet ez még könnyű is!

mentsük meg a világot ... ?!

Egy hulladék világban élünk. Nézz körül... hol vannak az érzelmek ? Hova tűnnek el .... és mi lesz blőlük ? Hova tűnik el az értelmiség ?! Bár észrevenné mindenki hogy rossz irányba haladunk. Kihalnak az érzelmek és ez bánt a legjobban. Az sem zavarna ha mindenki hülye lenne mint egy zsák krumpli ... de hogy érzéketlen ?! El sem tudom képzelni az életem mindezek nélkül. Szükségem van a fájdalomra , a kínra , a szégyenre... ezek tanítanak. Kell a boldogság , a szeretet , a szerelem... ezek teszik értékessé az életem. És a tiedet mi teszi boldoggá ?
"Fogyókúrázom" - hallani egy olyan lánytól , akin már nincs hús.
"Szeretem." - hazudik a párja szemébe az , aki épp ezelőtt csalta meg a párját.
"Neharagudj , de nem vagyok itthon " - próbál lerázni , amikor nincs kedve hozzád , de közben a tévé előtt zabál OTTHON.
Annyira unom már a világot. Nyisd már ki a szemed egy pillanatra.
Amikor törekszem a jóra , a kedvességre akkor is amikor kedvem lenne üvölteni ... és egyszerűen ötezren akarják érvényesíteni az akaratukat EGYSZERRE , akkor elgondolkodok azon , hogy vajon nekik nem számít a MÁSIK ? Csak is az , hogy ŐK mit akarnak.
Hová fajul a világ ?
És mit tehetnénk mi ellene ?! Akarunk-e ? Neeeeeeeeeeeem. Te akarsz-e ?
Akkor tedd meg az isten szerelmére.... tegyél azért , hogy a gyermekeink is jó világba szülessenek. ( vagy elviselhetőbe )

Azt gondolhatjátok hogy fellengzős vagyok... vagy , hogy mindig próbálok okos lenni de még nem is éltem.
Igazatok van. Még nem éltem igazán. De vannak gondolataim ... sok emberrel ellentétben és én szeretném ezt megosztani mert abban reménykedek , hogy vannak olyan emberek akik megértenek. Talán még buzdíthatom is őket , hogy megnyíljanak. Ők a reményeim. Ti vagytok azok !!