pehelykönnyű boldogság

A kettönk kapcsolata egy igen rögös úton közelítette meg a lejtöt. Kitudja miért , hogyan ..... kitérdekel ? ENGEM. Engem érdekelne. csak beszélgetnénk. Aztán sírnánk. Vagy együtt. De te nem tennéd.... téged nem érdekel ? Nem számít hol rontottuk el ? Hogy mi volt a ok , az előzmény , a következmény?
Várjmár... már nem is fontos. Döntöttem és te hagytad. De ez sem fontos már. Csak jönne már a felejtés éjszakája. Aki elvisz tőlem. De lehet hogy nem adlak majd oda neki. Akkor erőszakkal vesz el. Az emlékeidet. Az enyémeket. Rólad. 

 Ahogyan ketten kéz a kézben sétáltunk az úton , történt valami. Veled. Velem. Velünk. Elengedted a kezem és én megálltam egy pillanatra. Mondtam hogy gyere velem , ne álljunk itt , haladnunk kell. Én elindultam. Te álltál. Én mentem , te álltál. Miért maradtál ott ? Még mindig ott állsz. De tudod , van valami amit tudnod kell. Én nem fogok visszafordulni. Neked kell utolérned engem . Ha akarsz. Akarsz ? Akarom hogy akard ? 

Már nem tudom. Amnyira zajos itt minden. Kérlek , csendesebben. Ne ennyire... CSAK AZT AKAROM HOGY CSEND LEGYEN. Mindenhol. A szívemben , a fejemben , a világban. CSEND. Nyugalom. Pehelykönnyű boldogság. Több nem is kell. Egyenlőre. Most megelégszek annyival ha elcsendesedik a fájdalom és a hiány. Ha meghal a magány , és feltámad a remény. Ennyi . Most. Elég.
Nem akarom azt sem ha hirtelen minden ugyanaz lenne. Nem is lehetne. Én , nem én vagyok. Nem az az én , aki előtte voltam. Nehéz. Az ÉNek mindig változnak ha valami nagy dolog történik. Változtam mert ez NAGY dolog volt. De jó volt. Tudom. Tudod. De ezt nem lehet hirtelenjében megjavítani. Nem akarod. Talán már én sem.

Nagy nagy nagy nagy levegővétel. Ez az egész zavaros. Nem értem. Én sem értem akkor mások hogyan akarják ezt megérteni.? Megvagyok. Élek. Hiszen látod. Nem látod ?! Mondom. Élek. Nem kell helyettem javítgatni , mert ha akarom megteszem.

Ha úgy döntök megállok az úton , majd megállok. Nekem azonban mennem kell tovább. Valami húz. Vagy taszít. Innen. Vagy onnan. Nem tudok megállni. Nem akarok megállni.

Azok amik voltunk . Kék ég és zöld fű. Csupa jó dolog. Hitték mások. Nem. Nem volt minden "szép és jó".
Sok veszekedés. Sértődések. Pofonok. Ezek voltunk mi. De már nem ezek vagyunk !!!.
Emlékek. Fájdalom. Hit. Ezek vagyunk. Most. MI. Te. meg. Én.
Annyi különbséggel hogy már külön.

folyékony eperszag

... csak ülök és bámulok ki a fejemből. Vajon normális vagyok ? Vagy teljesen elment az eszem és egy esetleges pszihológus is súlyos esetnek nyilvánítana ? Sötét van. Csak a laptop zúgását hallgatom és ahogyan lenyomom a billentyűket. Csodálatos hangjuk van így együtt. Külön-külön már nem lenne ilyen csábító nemigaz ?! Ó a szentségit ,mennyire elbeszélgetnék egy filozófussal. ... vagy egy pszihológussal. Nekem aztán mindegy. Ez.. csak olyan érzés mintha lebegnék , tudod ?! De nem olyan.... nem jó értelemben. Csak képzeld el.

...  Egy hajóval megindulsz a tengerre ami meg van pakolva étellel és itallal. Éppen egy lakatlan szigetről menekülsz és ebben az esetben feltételezzük hogy megmenekülhetsz.Hogy van esélyed a túlélésre. De akkor....hirtelen történik valami és bepánikolsz. Egy apró lyuk keletkezik a hajón és szivárogni kezd befelé a víz. Mit teszel ? Hiszen van remény... nem veszítheted el olyan könnyen. Nem hagyhatod. Elkezded kidobálni a súlyokat hogy könnyebb legyen a hajó. Amikor ezekkel megvoltál , észreveszed hogy semmit nem ért. Ugyanúgy süllyedsz. De akkor már mindegy lesz , mert amiket kidobáltál elvesztek. Már rég a tenger fenekén landoltak , amikor rájöttél hiba volt. A hajó egyszercsak megszűnék létezni. Najó azért nem ilyen hirtelen. Nehidd... de szépen lassan elsüllyedt és .... és már nem volt ott hogy biztonságot nyújtson. Kint vagy a nyílt tengeren egyes egyedül. Ijesztően hangzik. De hát az is!! Kitudja mikor jön egy cápa ami pont arra vár hogy felfalhasson.... vagy... valami ilyesmi. ...

Érted már ?! Nem olyan idilli lebegés ez....ijesztő.
Kíváncsi lennék egy szakember elemzésére is. Vagy azt mondná hogy " te megbolondultál " .... vagy azt hogy " remek író lesz belőled ". Akkor tudnám hogy szarul végzi a munkáját.
 Foglalkoztat a kérdés hogy az emberek mit tennének ha bezárnák őket 24 órára egy fehér gumiszobába....
Lenne ideje minden embernek arra hogy átértékelje az életét és azokat a fontos dolgokat amik befolyásolják a jövőjüket. Szerintetek érne valamit ?
Mert szerintem sokminden megváltozna hirtelen..... szomorú. Az emberek magukban tartják a dolgokat hogy ezzel másokat védjenek de aztán a végén rádöbbennek hogy inkább ártanak csak vele. Maguknak , másoknak , mindenkinek. Mennyivel könnyebb lenne az élet ha csak egyszerűen megmondanánk az igazat. Tudjátok mennyi időt megspórolnánk magunknak azzal hogy nem törjük azon a fejünket hogy mit is mondhatnánk ez meg ez helyett ? És egyébként is .... az őszinteség , becsületreméltó dolog.

Azthiszem valami eltört bennem. Ezt megérzi az ember. Gyökeres változás nem következik be csak úgy. Valami , valami miatt történik és ez a valami nem mindig jó valami.
Már nem az az élet , ez már nem az az ember aki előtte volt. Más.  Amikor a sötét és csendes utcán sétálva rájössz hogy ez már nem te vagy .
Mint a folyékony eperszag.

!!

Az életnek akkor van értelme ha azt boldogan éled. Nem azért élünk , hogy szenvedjünk. A multon rágódunk , és " mi történt volna , ha .... " kérdések sora fut át az agyunkon. Azon törjük a fejünket mi teszünk holnap , mi lesz egy év múlva vagy hogyan halunk meg. Mindezzel elvesztegetjük a jelent. Nem élünk csak vagyunk. Felejtsük el a multat. Nem a multban élünk. Ami akkor történt ,maradjon is ott. Amit megtettünk , már megtettük. Úgyis mindegy. " mi lett volna , ha .... " ... kit érdekel ? Nem úgy lett. Csak magadat kínzod. A múltban szerzett sebek fájnak de ha folyton azokat nyalogatjuk és nézegetjük soha nem fognak begyógyulni. Újra és újra felszakítjuk , aztán panaszkodunk hogy fáj. Semmivel sem jobb ha azon töröd a fejed hogy , " mi lesz , ha.... " . Honnan tudhatnád ? Görcsösen várnád hogy az történjen amit kigondoltál , de tévedhetsz. Közbejöhet valami és akkora tervednek löttek. És akkor ..... ?! Akkor minden perc , óravagy nap kárba vész amit azzal töltöttél hogy ezt kieszeld. Aztán amikor lepereg elötted életed filmje, azt látod hogy elvesztegetett napok sorozatából áll össze. És akkor .... ?! Mi fogsz érezni ? Hogy haszontalan életet éltél. Vedd kezedbe az irányítást , és élj ! Ne törödj a tegnappal vagy a holnappal ,csak a mával. Ne azon töprengj hogy "mi lett voln , ha.... " vagy " mi lesz , ha ...." csak azzal hogy mi van. Most. A pillanatnak élj. Úgy éld az életed mintha minden perc az utolsó lenne és becsülj meg minden újabb percet. Ha szeretnéd , tedd meg. Ha kívánod , vedd el. Csak lássam hogy élsz ! A fehér plafont bámulom és azon töröm a fejem hogyan tudnám ezt megértetni az emberekkel de legföképpen magammal . Napról - napra élünk és azt reméljük hogy másnap majd valamivel jobb lesz. Nagyrészt mindig tévedünk. Mindenki azt reméli hogy jobb lesz , ezért senki nem tesz semmit. De ha senki nem tesz semmit , semmi nem lesz jobb. Félünk . Félünk cselekedni. Bármit is tenni . És mivel félünk , ezért ösztönösen menekülünk. Talán mások elöl vagy egymás elöl , de leginkább minden elöl. Ez nem azt jelenti , hogy gyávák vagyunk , csak azt , hogy ezt egyszerübbnek találjuk. De az életben egyszer legalább küzdjünk már meg a nehezebbel. Kockáztassunk. Egy nagyobb jó érdekében , mert ha nem tesszük , elpazaroljuk az életünket. Egyszer élünk ! Ne a félelem irányítson , sokkal inkább a remény. Higyj abban , hogy jó ember vagy . Higyj abban hogy élheted boldogan az életed , de csak akkor ha teszel érte. Minden ami veled történik , miattad történik úgy , ahogy. Te irányítod az életed !